Mama születésnap

Ma van a Mamám születésnapja, ma lenne 69 éves. Még mindig nagyon fiatal...lenne. Sajnos ma nem tudok kimenni hozzá a temetőbe, mert 5-ig dolgozom és a temető téli nyitvatartása is 5-ig van, de majd hétvégén meglátogatom. Gyertyát szoktam gyújtani otthon, ma is ezt tettem. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá, de a születésnapján mindig szomorúbb vagyok. És így van ez a halálának az évfordulóján is. És így van ez a többi szerettemmel is, akik már nincsenek velem. És sajnos nagyon sok ilyen dátumom van. Több, mint az átlag embernek. Nem akartam, nem kértem...megtörténtek. Még ma is - 17 évvel a halála után - irigykedve nézem a velem korú nőket, amikor a Mamájukkal ülnek egy kávézóban és beszélgetnek, vagy együtt vásárolnak Karácsonyi ajándékokat...annyira fáj ott mélyen...még mindig...
Öleljétek meg helyettem a Mamátokat és mondjátok neki, hogy szeretitek! És mondjátok neki minden nap!

Két helyes történetet szeretnék még megosztani ma veletek.

Hétvégén voltam Sára lányom barátjának a szalagavatóján. Ahogy ott ülünk, odajön egy fiatal srác, akit ismerünk régóta, de én kb. 3-4 éve nem találkoztam vele. Beszélgetünk és egyszer csak azt mondja, hogy Ő olvassa ám az én Blogomat és gratulál. Szóhoz sem jutottam a döbbenettől. Komolyan. Meghatódtam. Hogy egy ilyen fiatal srác érdeklődik egy ilyen téma iránt. És jól esett nagyon, őszintén megvallva. :-)

Ma kaptam egy E-mailt egy ismeretlen lánytól, aki leírta nekem a Mamája betegségét (daganat), amiből szerencsésen felgyógyult. Annyi idős a Mamája, mint én, a lány pedig annyi, mint a Sára. És Ő csak egyszerűen meg akarta velem osztani ezt. Semmi egyéb. Megdöbbentett, meghatott. :-)

Azt hiszem, hogy ha CSAK ennyit tettem, már nem volt hiába, de ez még csak a kezdet, nem állok meg!!!!

                                                                       Mamának!