A kórház és a műtét miatt kicsit elhanyagoltam a Balogh Béla sorozatot, jöjjön tehát a harmadik rész, mely úgy gondolom, hogy mindig nagyon aktuális.
3. A megfelelésért vívott küzdelem
"Lehet, hogy a magát folyamatosan megbetegítő ember gyermekkorában nem kapott elég szeretetet, biztatás helyett inkább elmarasztalták. Ugyanakkor azzal a tudattal nő fel, hogy ő nem elég jó, nem elég ügyes, nem elég szorgalmas, és neki mindig többet és még többet kell tennie másokért, hogy észrevegyék, hogy néha ő is kapjon egy-egy jó szót vagy elismerést.
Az ilyen ember fáradhatatlanul dolgozik másokért, szinte könyörög a szeretetükért, de - és itt jön a probléma - ritkán érzi, hogy megkapná azt a szeretetet, amire vágyik. Ennek pedig oka van. Mégpedig az, hogy ő saját magát nem tartja elég szeretetre méltónak, értékesnek és érdemesnek.
Márpedig, aki kisebbrendűségi érzéssel küzd, és saját magát nem szereti, azzal a többiek is ennek megfelelően bánnak.
Ha saját magamat nem szeretem, akkor a "felebarátomat" is csak annyira tudom szeretni, mint önmagamat, tehát semennyire. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy mi motiválja a cselekedeteimet, ha a "felebarátomért" vagy gyermekeimért, szüleimért, barátaimért mégis képes vagyok akármit megtenni, és fáradhatatlanul igyekszem segíteni?
A helyes válasz ebben az esetben: A FÉLELEM.
Nagy csapda ez, és bizony gyakran nehezen felismerhető. Az ember nem azért segít, mert szereti a másikat, hanem azért, mert attól fél, hogy ha mindezt nem teszi, a másik nem fogja szeretni őt. Az életben minden döntési helyzetben csupán két dolog között kell választanunk. Az egyik a szeretet, a másik a félelem. Az egyetlen dolog, amitől a félelem elmúlik, az a szeretet. Első helyen kell állnia az önmagunk iránt érzett szeretetnek, majd - ha ez megvan - kiterjedhet családunkra, barátainkra, ismerőseinkre, nemzetünkre, és végül átalakul a Földön élő minden ember és élőlény iránt érzett szeretetté. A szeretet úgy oszlatja el félelmet, mint a fény a sötétséget."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése