Összefoglaló a mellrákról

Összefoglaló az emlőrákról

Sejtek: az élővilág építőkövei

A sejtek az emberi szervezet felépítésének és működésének alapjául szolgáló legkisebb alegységek. Osztódás által képesek megújulni és új sejteket létrehozni, ezáltal biztosítják az életfenntartáshoz nélkülözhetetlen szervezeten belüli növekedési és javítási folyamatokat.

Daganatsejtek

Normális körülmények között a sejtek osztódása és szaporodása a szervezet szabályozó mechanizmusai által szorosan ellenőrzött folyamat. Amikor bizonyos sejtek nem reagálnak a szervezet sejtosztódást szabályozó szignáljaira, és gátlástalanul tovább szaporodnak, daganatsejtekről beszélünk. Az emberi szervezet önvédelmi mechanizmusa – az immunrendszer – általában képes elpusztítani a daganatsejteket, adott körülmények között azonban néhány ilyen renegát sejt túléli az ellene irányuló támadásokat és tovább szaporodva daganatot képeznek, ami tulajdonképpen egy daganatsejtek tömegéből álló szövetszaporulat.

Alapvetően két fő csoportra oszthatjuk a daganatokat, úgymint benignus – vagyis jóindulatú – és malignus – vagyis rosszindulatú – daganatok. A benignus tumorok kevesebb aggodalomra adnak okot, mivel körülhatároltan megmaradnak a keletkezésük helyén. Ezzel szemben a malignus tumorok szétterjedhetnek – vagyis áttéteket képezhetnek – a szervezetben, miáltal a kezelésük is egyre nehezebbé válik.

Gének és daganatok

A szervezetre ható különböző káros tényezők összetett, kaszkádszerű események láncolata során a szervezet genetikai alapállományában, a génekben létrehozott változások által válhatnak a daganatképződés okaivá. Ha ezek a változások a sejtosztódás folyamatát szabályozó génekben lépnek fel, gát nélküli, kontrollálatlan sejtszaporodáshoz vezetnek.

Emlőrák

Az emlőrák a nők leggyakoribb daganatos megbetegedése. Az évenként felfedezett új esetek száma folyamatosan emelkedett az elmúlt évszázad második felében.
Becslések szerint élete során tíz nőből egynél nagy valószínűséggel kifejlődik emlődaganat.

A korán – még a daganatos áttétek kialakulása előtt – felfedezett esetek életkilátásai jobbak (több mint 95%-uk a diagnózis felállításától számítva több mint öt évig él).
A diagnosztika és a terápia állandó fejlődése ellenére, az emlőrák ma is a nők 33-55 éves korosztályának vezető haláloka, sőt, életkortól függetlenül is a nők halálozásának második leggyakoribb oka. Európában az összes daganatok okozta haláleset közel 20%-áért az emlőrák felelős.

Rizikó faktorok
Rizikó faktoroknak nevezzük azokat a tényezőket, amelyek megléte esetén adott esetben nagyobb valószínűséggel fejlődik ki emlődaganat. Ilyen faktorok lehetnek a következők:

• A családban már előfordult emlőrák
• Magasabb életkor
• A szervezetet érő rákkeltő behatások
• Gyermektelen, illetve még nem szült nők, vagy az első szülés 30 éven felüli életkorban történt

A fentiek mellett fokozhatja az emlőrák rizikóját a normálisnál hosszabb menstruációs életperiódus (korán kezdődő menstruációk vagy késői menopauza esetén), valamint néhány kutató véleménye szerint az elhízás, a magas zsírtartalmú diéta, a túlzott alkoholfogyasztás és az ösztrogéntartalmú gyógyszerek (hormonpótló kezelés szerei, fogamzásgátló tabletták) szedése is. Mindamellett a diagnosztizált emlőrákos nők 80%-ánál az említett rizikófaktorok közül egy sem mutatható ki.

Emlőrákra utaló jelek és tünetek

Az emlők rendszeres és szabályszerű önvizsgálata kulcsfontosságú az emlődaganatok felismerésében. Amerikában az emlőrákok 90%-ára az érintettek maguk figyelnek fel, leggyakrabban egy kis csomót tapintva valamelyik emlőben. Az így észlelt csomók többsége (66%) tapintáskor fájdalmas, ugyanakkor az érintett nők kisebb hányada (11%) tapasztal spontán fájdalmat.

Egyéb figyelmeztető jelek a következők lehetnek: az emlő váladékozása, az emlő lokális duzzadása (ödéma), az emlőbimbó behúzódása.

Diagnózis

Az emlődaganat gyanújának felmerülésekor orvosi vizsgálatok szükségesek a tumor jelenlétének igazolására, úgymint fizikális vizsgálat, vékony tűs aspiráció (tű és fecskendő segítségével sejtek leszívása a gyanús szövetrészekből), mammográfia (az emlők röntgenvizsgálat) és biopszia (egy kisebb, ambuláns műtét során a gyanús csomó eltávolítása). A vékony tűs aspiráció és a biopszia során nyert szövetminták kórszövettani (patológiai) vizsgálatra kerülnek.

Kezelés

Az emlőrák terápiája többféle kezelési mód önálló vagy kombinált alkalmazását jelenti. Ilyen kezelési módszerek a következők lehetnek: kemoterápia (gyógyszeres daganatölő kezelés), radioterápia (sugárkezelés), műtét (a teljes emlő, vagy csak kisebb részeinek eltávolítása) és hormonkezelés. Ezen terápiák a daganatos megbetegedés lehetőség szerinti gyógyítását és/vagy a daganatos áttétek kialakulásának gátlását és a tünetek megszüntetését célozzák.

Akkor mondjuk egy betegről, hogy reagál, illetve érzékeny az adott kezelésre, ha utóbbi hatására a daganat mérete legalább a felére csökken. A terápia sikerét számos tényező befolyásolhatja, mint például: a daganat típusa, mérete és növekedésének üteme; a daganatos nyirokcsomók száma; a sejtosztódást befolyásoló génekben bekövetkezett változások kiterjedtsége; hormonreceptorok megléte vagy hiánya a daganatban, illetve az úgynevezett epidermális növekedési faktor receptorok túlzott jelenléte a daganatsejtekben (utóbbi tényezők a szövettani vizsgálatok során kerülnek meghatározásra).

Új terápiás lehetőségek

A szisztémás, vagyis a szervezet egészét érő kezelési módszerek – mint a kemoterápia és a sugárkezelés – sokáig a daganatellenes küzdelem elsődleges fegyverei voltak.

Utóbb az innovatív daganat terápiák új hulláma jelent meg a klinikai gyakorlatban. Olyan új gyógyszerekről van szó, amelyek hatása már célzottan a daganatos sejtekre irányul. Ez kifejezetten előnyös a betegek számára, mivel a szervezet egészét, és így az egészséges szöveteket nem éri káros hatás, miáltal hiányoznak a klasszikus daganatterápiák jól ismert mellékhatásai.

Forrás: http://www.rakliga.hu/