2014. január 30., csütörtök

Egyik szemem sír, a másik nevet

2013.január 29. kedd

Egész tűrhetően aludtam 2 Frontinnal. Napközben sem volt semmi rosszullét, ittam, ettem is kicsit, szóval minden ok :-) szinte végigaludtam a napot. Bár ilyen lenne az összes kezelésnél!!!!!!! Petra hívott este, sokat beszélgettünk! Ádám hívott többször is!!!! "L" hozott fincsi rakott krumplit, meg kiflit, meg sok-sok paprikát :-) aki az én egyik legjobb barátom mostanában :-) zöldpaprika MINDEN mennyiségben!!!! Toni hívott, próbáltam vigasztalni!!! Ádám hívott!!!! Délután átmentem a Sáráért, aki szintén nagyon kivan. JÓ, hogy végre itthon van velem!!!!!!!  

Egyik szemem sír, a másik nevet.

(részlet a naplómból)

2014.január 29. szerda

Még mindig semmi hír a műtétről sajnos! 
Annyira szerettem voltam az év elején túlesni rajta, mintegy "lezárni" a betegség fejezetet az életemben! Bár, igazán lezárni soha nem fogom, mert mindig ott lesz az agyam egyik leghátsó, legkisebb szegletében, hogy bármikor kiújulhat és minden egyes kontroll egy rémálom és rettegés lesz, amíg csak élek (bármennyire is pozitív vagyok és természetesen nem gondolok erre nap, mint nap). Akivel egyszer megtörténik ez az iszonyat, az soha többé nem lehet teljesen nyugodt. Gyakran próbálom felidézni magamban, hogy hogyan gondolkodtam a betegség előtt, hogy mennyire nem voltam vele tisztában, hogy milyen gondtalan az életem, és milyen jó dolgom van! Nem szeretnék egész hátralévő életemben betegségtudattal élni!!! De ez nagyon nehéz. Hosszú, kitartó munkára lesz szükség. 
  

2014. január 28., kedd

Harmadik kemó

2013.január 28. hétfő

Korán ébredtem, nem aludtam túl jól és túl sokat…levittem a Sárát a buszhoz, megint esett a hó!!! :-) Visszajöttem, leültem a gép elé és nézegettem a Timu oldalán a bejegyzéseket és fotókat, aztán írtam a Mamájának. Próbáltam vigasztalni, már amennyire ez lehetséges…elküldtem neki azt a nagyon szép idézetet, amit a Mama kapott és azt ki is tettem a Timu oldalára. Ha csak 1 embernek is sikerül vele vigaszt nyújtanom, már jó!!!! Gyógytornáztam, Beával beszélgettem, aztán jött "L". Hozott finom levest, meg sósakat. 
Irány az Onkológia, Gábornál (onkológus) minden rendben volt, vérkép jó, és újra vissza lehet tolni péntekre a következő kezelést, tehát tudunk menni síelni febr. 18-án :-) és 22-én kapom a következőt. Évike ma is nagyon kedves volt, bemehettünk a bal oldali üres szobába, kifelé forgattuk a székeket, hogy ne a falakat bámuljuk. Jó volt "L" jelenléte, jól csinálta!!!!!!!!!!! Nem volt se túl sok, se túl kevés!!!!!!!!!!!!! NAGYON szeretlek! Kicsit megint várni kellett a „gyógykoktélra”, 2 körül kezdett el folyni és ½ 4 körül végeztünk. Hazajöttünk, ettünk, pihiztünk, aztán "L" elment. Hívtam az Ádámot, hogy minden rendben (eddig).  Sára  a barátjánál alszik ma meg holnap. Próbáltam vele megbeszélni, hogy maradjon, de nem akart. Menekül. Nem esik jól, de elfogadom.

Már csak 3 kezelés :-)

(részlet a naplómból)





2014.január 28. kedd

Azt kell, hogy mondjam ,hogy sétagalopp az életem az 1 évvel ezelőttihez képest. 9 órát aludtam (egy ébredéssel), kényelmesen összekészültem, ittam egy kv-t "L"-el, aztán mentem dolgozni. Készítem elő a Valentin napot ezerrel :-) Remélem jóóó sok rendelés lesz!! 12-re elmentem szempilla igazításra. Túl hosszú volt, amit Karácsony előtt feltetettem, most rövidebbet csináltattam és nagyon csini. Teljesen természetes! :-) Visszafelé összefutottam a bátyámmal, ittunk egy kv-t és mentem vissza az irodába. Megcsináltam az isteni kímélő ebédemet (roston csirke, párolt babbal), dolgoztam 5-ig, beugrottam a Lacihoz a céges papírokért, aztán haza. Nem is mondtam, hogy ettől a jó kis hormongyógyszertől 4 kg-ot híztam eddig :-( :-( :-( ezért elhatároztam, hogy megpróbálok kicsit odafigyelni az étkezésre (mondjuk nem eszem 2 zsömlét felvágottal, sajttal reggelire) és párolt zöldségeket eszem, natúr hússal és 1 szelet barna pirítós kenyeret naponta. Persze ehhez jön minden nap a gyaloglás a gépen, amibe próbálok már futást is csempészni :-) persze csak szépen fokozatosan! :-) Minden nap 50 perc. Nyárra le kell adnom ezt a pár kilót! Rosszul érzem magam és szeretném még időben megfogni a hízást. Nos tehát mai napon 63 kg vagyok, és 58 szeretnék lenni!! HAJRÁÁÁÁÁ! 

Üresség...

2013.január 26.

Jó kedvem van, jól vagyok, kirobbanó formában vagyok!! :-) Reggeli után kimentünk a bátyámékhoz a frissen sült kuglóffal :-) helyesek voltak, kuglóf, kakaó :-) jókedv, nevetés!!!! Utána elmentem a (Andor) Tamáshoz beszélgetni. NAGYON jól esett lelkemnek!!!!! Kettesben voltunk, mert a többiek síelni vannak. Beszélgettünk, nevetgéltünk, lefotózott parókában és anélkül és csináltunk magunkról kettesben is fotókat. Dicsért, hogy milyen jól nézek ki!!! :-) Megölelgettük egymást! Ez nekem mindig olyan kicsit, mintha a Papát ölelném és mintha a Papa ölelne engem….és ez nagyon, nagyon jó nekem!!!!!! Kaptam tőle 2 fotót, amit akkor csinált, amikor Karácsonykor ott voltunk náluk :-) és odaadta az egyik verses gyűjteményét, amit Ő írt! Még soha nem olvastam egyetlen versét sem. Megtiszteltetésnek veszem, hogy elolvashatom!!!!
Onnan elmentem a Tiborhoz, ebédeltünk együtt, aztán elindultam a Péterhez, hogy földíszítsem a lakást holnapra. Közben hívott a Csaba (Lászlófy), hogy nem tudom-e, hogy mi van a Timuval? Kérdezem, miért mi lenne??? Valami baj van – mondja ő. Máris hívom a Zsombit, és Ő közli velem, hogy a Timu meghalt tegnap éjjel és Ő találta meg….forog velem a világ a Margit híd kellős közepén…..lekanyarodok, félreállok és üvöltök torkom szakadtából….nem tudom, mennyi idő telik el….üvöltök és kiabálok és zokogok és üvöltök és zokogok és üvöltök… Zokogva lépek be a Péterhez, elmondom mi történt, zokogva üvöltök tovább, Ő ölel és vigasztal a puszta jelenlétével…., ahogy eddig már annyiszor tette! 

Hazajövök és gyertyát gyújtok. Ülök a néma csöndben és hallgatom a csöndet, amibe csak a falióra monoton ketyegése zavar bele…és újra lesúlyt rám az általam sajnos oly jól ismert üresség…lecsap rám, mint a dögkeselyű. Gondolatok cikáznak megállíthatatlanul a fejemben. Hallom, ahogy Timuval beszélgetünk az úton Izsákra (Karácsony előtt 2 nappal) mindenről. A betegségemről, vitorlázásról, az új barátnőjéről, mindenféléről…mennyire sorsszerű ez az egész megint. Hogy pont most (1 hónappal ezelőtt) voltunk ennyi időt kettesben, hogy pont idén mentem le életemben először a szülinapi bulijára…először, ami egyben az utolsó volt neki. Milyen jól éreztük magunkat!!!!!!! Megint kevesebb lett a világ egy igazi, értékes emberrel!     

2013. január 27. vasárnap 

Üresség, üresség, üresség….írtam a FB-ra, hogy akinek van kedve, az jöjjön le este 6-kor és gyújtson egy gyertyát a Timuért. Nagyon sokan megosztották. Utána kitakarítottam, aztán elmentem futni. 45 perc, 6.5-ön. Erre volt most szükségem!!!! Kigyalogolni magamból a dühöt, a szomorúságot….Fölvettem a Sáráékat, és mentünk a Péterhez. Szép, lassan megjött mindenki, sütiztünk, tortáztunk, ajándékoztunk :-) Mici örült mindennek! 5-kor eljöttem és lementem Agárdra a Csabáékkal. Nagyon sokan voltak…megható, és megrázó volt….

Sára színházban volt a barátjával, ahonnan a Péter hazahozta, mert nekem már nem volt erőm…

(részletek a naplómból)


2014. január 27., hétfő

Sára szülinap

2013.január 25. péntek

Sára 17 éves!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :-) :-)   Szülinapja alkalmából bevittem reggel egy darabon, aztán találkozott a barátjával :-) Utána beszaladtam Évikéhez az Onkológiára vérvételre (minden rendben), majd kvzni a Tiborhoz. Dolgoztam, próbáltam sok mindent elintézni, a jövő hét miatt. Kata jött egy kv-ra, beszélgettünk, jó volt, régen találkoztunk!!!!!!!! Hazafelé a Sáráékat fölvettem a Moszkván, és mentünk az Alessioba, ahova asztalt foglaltam :-) Finomat vacsiztunk négyesben, csodaszép lett a csokor, amit rendeltem neki :-) és ízlett mindenkinek a torta, amit vettem. Helyesek voltak az étteremben, mert lekapcsolták a villanyt és úgy hozták be a tortát!!!!! :-) Azt hiszem (remélem) Mici boldog és talán egy kicsit sikerült megfeledkeznünk az „állapotomról”!!!!? Itthon még pezsgőztek, eperrel a szerelmesek :-) Édes Egyetlenem, Nagyon boldog születésnapot!! Ígérem a 18-ik SOKKAL boldogabb lesz!!!!!!!!!! SZERETLEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Én is próbáltam ma CSAK a Sára boldogságával foglalkozni….észrevettem, hogy többen megnéztek az étteremben, ami nagyon jól esik és újabb visszajelzés arra vonatkozóan, hogy nem látszom „betegnek”, és, hogy nem látszik, hogy parókám van és kemóra járok!!! De belül iszonyatosan nehéz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Szép álmokat!!!  

(részlet a naplómból)





2014.január 25. szombat

Sára 18 éves!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hihetetlen! Egész héten az ajándékát készítettem, ami az utolsó pillanatban lett kész. Csináltam neki egy könyvet az elmúlt 18 év fotóiból :-)
Reggelre csináltam neki szülinapos asztalt, amit a Buksiéktól loptam. Lufi, virág, apró ajándék. Nagyon-nagyon örült!!! :-) Utána villás reggeli volt a Beáéknál, a kedvenc Hortobágyi palacsintáját készítette neki :-) Kapott tőlük is egy fotós könyvet, amiben a velük közös képek vannak 2006. óta. Jókat nevettünk a régi képeken, hogy milyen kicsi volt Ő is, meg a Réka is. 
Reggeli után útra keltünk, felvettük a virágot, a pogit, a fasírtot és elvittem az unokatesókhoz, hogy mi tudjunk nyugiban díszíteni és készülődni a Péterrel. 3-ra készen is lettünk mindennel :-) Megjött a család, aztán kicsit később a Marcsi és a Sára (Sára legrégebbi barátnője). Katának is nagyon örült a Sára! :-) Ünneplés, tortázás, ajándékozás....SZÉP volt! Mindennek nagyon örült és boldog volt az én kis-nagylányom :-) Én persze szokás szerint jól meghatódtam és elérzékenyültem és pityeregtem, de ez nálam normális. Este még elment az unokatesókkal egy italra és 11 körül ért haza. A nap fénypontja pedig az volt, amikor összebújtunk és együtt aludtunk. Az én életem értelme nagykorú lett. Elmondhatatlanul büszke vagyok. 

Hát, őszintén megvallva, szebb szülinap volt, mint a tavalyi! Hálás vagyok, amiért életben vagyok és jól vagyok és van egy fantasztikus lányom!










2014. január 21., kedd

A hosszú álomnál csak az álmatlanság nagyobb adomány

2013.január 21. hétfő

Ismét betértem a (korábban már említett) kedvenc pékáru boltomba, ahol ma a másik eladólány volt éppen bent. Mi volt az első szava a jóreggelt után? Na, mi? Nem találjátok ki! Így szólt: – Mostanában vágattad le a hajad, ugye?? Nagyon jól áll, szuper!!! És most divat a rövid haj!!! Nagyon klassz!! :-) Hát, így….. Iroda, reméltem, hogy kicsit több rendelés lesz Ágnes napra, de sajna nem. Gyógytornáztam, egész jól haladok, bár nem szeretném elkiabálni. Napközben elintéztem pár dolgot a jó hosszú listámról (Mici, Verus ajándék, vásárlás….). Munka után Mammut, vettem egy csodaszép, fehér síkesztyűt és egy fülhallgatót magamnak, utána Mezzo, Tibor megkért, hogy segítsek valamiben, hazafelé vásárlás, tankolás…8-ra értem haza jó fáradtan. Utána még vasalás és vérpótló, kicsi munka, gyógytorna, aztán alvás.
Úgy érzem, kirobbanóan jó formában vagyok!!!! Tele vagyok energiával és vidám is vagyok, (majdnem), mintha nem is lenne semmi „bajom”! És ennek NAGYON örülök!!!!!!!!!!
Próbálok még nem gondolni a hétfőre, ami vészesen közeleg, de most még inkább MUSZÁJ CSAK a mai nappal foglalkoznom, minden egyes nap!!! Így lehet mindig 2 teljes szuper hetem a kezelések között!!!!!

23.30 fekszem az ágyban a Frontinommal, de nem tudok elaludni. Zakatol az agyam...föladom, inkább írok. Mikor menjek vérvételre, csütörtökön vagy pénteken? A csütörtök iszonyú zsúfolt, talán mégis inkább pénteken reggel kéne mennem. Pedig nem szerettem volna még a kórház közelébe sem menni a Sára szülinapján. :-( Holnap fölhívom Évikét, az lesz a legjobb. Vajon mit fog mondani az onkológus (Rubovszky), vissza lehet csúsztatni a következő kemót pénteki napra?? Ha igen, akkor minden máshogy alakul. A Valentin napot meg tudom csinálni gond nélkül. Ez megnyugtatna! Bea foglalt szállást Sopronban a Hotel Lövérben. Onnan fogunk átjárni síelni Semmeringre (mint 2 évvel ezelőtt). Ez elvileg febr.18-21. között van, és ha sikerül, akkor másnap 22-én mehetek a gyógykoktélra. A síelésnek rettenetesen örülök már most!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ezzel ünnepeljük meg, hogy túl vagyok a felén!!!! :-) Ez is a túléléshez kell!!! Kövezzetek meg érte. Vállalom! Vajon a hétfői kezelés után mi vár rám?? Kedden az Eszter lesz itt velem. Látjátok, már most sem megy, hogy ne agyaljak a hétfőn!!! :-(

Tegnap megnéztem a Fridát. Csodálatos film, mindenkinek látnia kéne minimum egyszer az életben, de inkább évente egyszer. Mindjárt nem nyavalyognánk ennyit!!! Ő mondta a filmben, hogy a szenvedésben egyedül van az ember. Milyen igaz. Hiába fogják a kezed, vagy ülnek az ágyad szélén, vagy éppen simogatnak, vagy próbálják elterelni a figyelmedet a nyomorodról. A szenvedés CSAK a tiéd egyedül. Neked kell érezned, megélned, átvészelned, túlélned. Senki más nem teszi meg helyetted.

Idézetek kedvenc könyveimből. Ajánlom figyelmes elolvasásra mindenkinek!

Kornis Mihály – Vigasztalások könyve

A szenvedésről: „Annak a számára, aki szenved, nincs olyan segítség, ami a fájdalmán enyhíteni képes volna. Aki megpróbál segíteni rajta, csak fokozza a kétségbeesését, mivel még élesebben láttatja vele, hogy a másik, aki nem szenved, mennyire alkalmatlan rá, hogy segítségére legyen a bajában.”      

Az álmatlanság csendes gyönyöre: „A hosszú álomnál csak az álmatlanság nagyobb adomány. Az ellen ne tiltakozz. Add fel, hogy ma éjjel alszol. Nem alszol. Utazni fogsz magadban, a gondolataid közt. Szükséged van rá, mégpedig ma, most, azonnal. Ha nem volna rá szükséged, már aludnál.”

Eckhart Tolle – A most hatalma a gyakorlatban

„Ha beteg vagy rokkant vagy, egy pillanatig se hidd, hogy valahogy kudarcot vallottál volna! Ne érezd magad emiatt bűnösnek! Ne hibáztasd az életet, mondván, hogy igazságtalanul bánt veled, de ugyanígy magadat se! Mindez ellenállás.”

A szabadság kulcsa a jelenlét, tehát csakis most lehetsz szabad.”  - na ezt kell megtanulni!!!


01.45 megpróbálok aludni.

(részlet a naplómból)

2014. január 20., hétfő

Negatív labor

2013.január 20. vasárnap


Súly: 56.8 kg. Keveset aludtam. Beszéltünk végre a Buksival, mert egész héten nem volt rá idő. Kitalálta, hogy valamikor februárban találkozzunk Bécsben. SZUPER lenne!! :-) Egyszer csak hívott "L", hogy kiszalad 5 percre….hoz valamit…beállított egy egész tepsi vargabélessel :-):-):-) éééééédes pofa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Isteni természetesen, már a fél tepsit megettem majdnem :-) Imádom!!!!!

Délelőtt gyalogoltam 6.8-ason 30 percet, iszonyatosan jól esett!!!!!!!!!!!!!! Gyógytorna, pihi, kicsi munka….ebéd, délután filmeztem az ágyban. Megnéztem a Marvin szobája című filmet, ami nagyon jó volt és a Fridát, amit imádok!!!!! Újabb torna. Este összebújtam a Micivel.

(részlet a naplómból)



2014.január 20. hétfő

1/2 8 Országos Onkológiai Intézet, labor. Hosszú ,tömött sor, mint mindig. Szépen sorba álltam az első ablaknál, ahol kiosztják a csöveket, aztán szépen beálltam a másik sorba, ami már a vérvételhez vezet. 20 perc alatt sorra is kerültem, de mire odaértem annyira megfájdult a derekam, hogy le kellett ülnöm. Kerülgetett az ájulás, ittam egy kis vizet és összekaptam magam. A kedves idősebb hölgy a javaslatomra alul szúrta meg a karom, mert csak ott van vénám. 9-re végeztem is, mentem dolgozni. Nem tudnám megmondani, hogy miért, de kicsit kiborultam. Nem szeretek bejárni a kórházba. Előjön az összes rossz emlék. 
Dehát ez nem kívánságműsor, mint tudjuk. Kontroll az kontroll. 
1-re visszamentem újra, mert mennem kellett az onkológushoz (Rubovszky) receptért. Hárman voltak előttem, leültem és kivártam a sorom, de közben újfent kiborultam. Ott ültem és potyogtak a könnyeim. Rámtörtek a rossz emlékek, a sok várakozás, a kemoterápia érzése és minden...ültem és sírtam, és sajnáltam magam. Rohadék RÁK!!! Jól tönkretett testileg és lelkileg egyaránt. Nem igazság!!!
Könnyes szemmel beléptem a szobába, Rubovszky kedves volt, megvizsgált, írt föl 3 hónapra gyógyszert. Azt mondta, hogy sajnos normális, hogy hízom a gyógyszertől :-( Merthogy 63 kg vagyok :-( és nagyon zavar! Elbúcsúztam és fölmentem a 3. emeletre és beszéltem a Mátrai főorvos asszisztensével, aki azt mondta, hogy a héten még biztos nem lesz műtét. Hazajöttem és itthonról dolgozgattam még 5-ig. Aztán elkezdtem megszervezni a Sára szülinapi buliját, mert szombaton lesz és így, hogy nem műtenek a héten, meg tudjuk tartani!!! :-) 18 éves lesz az én drága egyetlenem! :-)
Este még befestettem a hajamat. Barnának szántam, de kicsit sötét lett. Sebaj. Nagyon furcsa, mert az elmúlt 1 évben vagy kopasz voltam, vagy tüsi hajam volt, vagy parókában voltam, aztán pedig mákos volt. Holnap még le is szeretnék vágatni belőle egy kicsit, mert már sehogy sem áll. 
No, megyek aludni, mert kikészített a mai nap rendesen. Szép álmokat!





2014. január 19., vasárnap

Sára névnap

2013.január 18. péntek 


Hóesés!!!!!!!!!!!! Betértem zsömléért a kedvenc pékáru boltomba az iroda közelében, ahol az eladó csaj (aki amúgy nagyon jó fej, kedves, közvetlen) óriás lelkesedéssel kiáltott föl, amikor a fizetésre került a sor :-) -Milyen jóó a hajad és le is fogytál, nem?? Milyen jól nézel ki!!! Csak mosolyogtam és köszöntem szépen a kedves bókot :-) Hát, így megy ez. Látjátok?? Egy jó paróka, egy kis smink, egy kis kemó és mindjárt jól néz ki az ember. Kijöttem és jót röhögtem! (persze, jól esett, mert ez is csak megerősít abban, hogy egész természetes az én kis pepim). Dolgoztam, egész sok rendelés volt végre, remélem lesz valami Ágnes napra! Följött ma a Sanyi (Agócs). Ezer éve nem találkoztunk. Óriási ölelést kaptam tőle. :-) Munka után bementem a Mezzoba, kaptam finom vacsit (rántott husi, sültkrumpli, ubisali)…..hmmmmmm….nyami :-) közben odajött röviden a Laci (Bényi) beszélgetni. Jól esik a szeretete és az aggódása!!!!!! 
Szerintem kezd az 1 mm-es hajam fogyatkozni. Különben jól vagyok, újra a saját formámban, jól esik a munka, bírom is, használ ez a sok vas :-) már csak kettő van hátra!!!!! Hálás vagyok a Beának, hogy így figyel rám!!!!!! Nem is tudom, mi lenne velem nélküle!!!!!

Egész nap esett a hóóó! :-)



2013. január 19. szombat

Mici névnap!!!!!!!!!!! Csodás napsütés, csillogó hóóóóóó!!!!!!! Igazi száraz, hideg téli nap. Imádom!!!! Délelőtt elmentem az Irénhez virágokért, bevittem a Mezzoba, átmentem a Brigihez kvzni, Tibor is csatlakozott, akitől kaptunk mind a ketten egy csodaszép pici Campanula virágot, gyönyörűséges kaspóban :-) hazajöttem, összedobtam a lasagne-t és a kuglófot, aztán gyalogoltam 6.5-ösön 30 percet, ami nagyon jól esett. Gyógytornáztam, amit összekötök erősítéssel. Ebéd után pihiztem kicsit, a fiatalokat pedig elküldtem a Mázlival föl a rétre. Mici kapott szépséges fehér rózsát és egy harisnyát :-) aminek nagyon örült! Jó kedvem van, jól vagyok testileg és lelkileg is!!!!! :-) :-)  Délután kaptam újabb vasat, amit én csak „vasalásnak” hívok. 5-kor jött az Eszter, fölvettük a Petrát és mentünk a Mezzoba ünnepelni a Petra szülinapját és a Toni névnapját :-) 24.30 nem vagyok álmos, tehát írok. FANTASZTIKUS este volt!!!! Mindenki jó formában volt, végig nevettük az estét. Tibor nagyon kedves volt, mint mindig!!! Finomat ettünk, tortáztunk, pezsgőztünk, beszélgettünk és nevettünk és nevettünk és nevettünk! Imádok nevetni!!! Megjelent a Gíber, csatlakozott hozzánk, mint 2 évvel ezelőtt és meg kell mondanom, hogy feldobta az estét. ½ 9-re odajöttek a Miciék, mert moziban voltak, és az Eszterék hazahozták őket, mert ő előbb lelépett. De nagyon örülök, hogy eljött, mert ritkán mozdul ki :-) Jó kis csajbanda vagyunk mi így négyesben!! :-) Szóval SZUPER este volt! Petrával hazafelé beszélgetünk, mesélem az aggodalmaimat, meg a kisebb-nagyobb napi „problémáimat”. Nyugtat, hogy szerinte mindent nagyon jól csinálok és büszke rám. JÓL esik nagyon!!!! Most még tornáztam kicsit, bekentem a hónom alját körömvirággal, mert rettenetesen feszül a bőr (reggel – este kenem vastagon!!!!). Csináltam magamról portrékat.

Mai napi mondás: „Merj élni. Meghalni bárki tud.”



(részletek a naplómból)

1 évvel később...

Péntek este elmentünk a csajokkal az Árnyasba megünnepelni a Petra szülinapját, ami nagyon jól sikerült! :-) Finomat ettünk, sokat nevettünk, János kedves volt, még énekelt is a Petrának :-) örült az ajiknak, szóval szép este volt!!!! Ismét! :-)
Szombaton a Mezzoban ebédeltünk, utána pedig kimentünk a Kori EB-re. Fantasztikus volt megint!!! :-) Este a Vilinek volt meglepetés bulija, ami nagyon jól sikerült! Semmit nem sejtett és nagyon meghatódott! :-) Ezek a jó dolgok!
Vasárnap jó sokáig aludtam végre, rámfért! Délelőtt ittunk egy névnapos kv-t a Szertárban Buaőrsön a Petráékkal, utána a Péternél ebédeltünk, onnan kimentünk megint a Kori Eb-re a gálára. Iszonyatosan jó hangulat volt ma is, és szuper dolgokat csináltak! :-) Szép nap volt!! Sára kapott egy szép cserepes rózsát és 2 telefontokot. Örült neki nagyon :-) 
A műtétről semmi hír sajnos, amitől elég feszült vagyok. Így nem merem elkezdeni szervezni a Sára szülinapját sem :-( és ez is bosszant. Holnap megyek laborra és a Rubovszkyhoz (onkológus). 




2014. január 17., péntek

Halász Judit és a mellrák



Halász Judit és a mellrák: nem feledett életöröm



Halász Judittal egy szűrővizsgálat után közölték, hogy mellrák alakult ki a szervezetében, amit azonnal műteni kell, s az utókezeléseket sem kerülheti el. Ennek immár nyolc éve: műtétek, majd kemoterápia és célzott gyógyszeres kezelések után azóta majdnem úgy éli az életét mint azelőtt. Azért majdnem, mert amíg korábban maga is kerülte a szűrővizsgálatokat, majd a történtek után sokáig nem szívesen nyilatkozott betegségéről, ma már nyíltan beszél az akkori megpróbáltatásokról. A Rákgyógyítás felkérésére is azért vállalta az interjút, hogy ezzel is minél több nőnek és férfinak üzenje: butaságot tesz az, aki nem megy el a szűrővizsgálatokra, hiszen saját élete is bizonyíték rá, hogy az időben felfedezett rosszindulatú daganat legyőzhető. Ha pedig már kiderült a baj, a legfontosabb: hinni kell a gyógyulásban, s nem szabad átengedni a betegségnek az életünket.
Halász Juditnak évekkel ezelőtt a szemébe mondták a barátnői: ostobaságot csinál, ha nem megy el a mammográfiára. Az évtizedek óta gyerekek és felnőttek között egyaránt töretlen népszerűségnek örvendő színésznő saját bevallása szerint ugyanis annak ellenére csak a mások problémájának gondolta a rákbetegséget, hogy családjában is többen szenvedtek rosszindulatú daganatos kórtól.
- Édesanyám és apai nagyanyám egyaránt rákban haltak meg, s a szélesebb családban is többen küzdöttek a betegséggel. Annak ellenére, hogy mint a legborzalmasabb betegségek egyikére tekintettem a rákra, valamiért úgy gondoltam, hogy engem nem érhet utol – vall korábbi meggyőződéséről Halász Judit, aki barátnői unszolására végül rászánta magát, s a kilencvenes évek közepétől kezdve rendszeresen eljárt a szűrésekre. A rutinvizsgálatok alkalmával éveken át mindent rendben találtak, mígnem 2000-ben azt mondták neki a rendelőben: várjon egy kicsit, mert beszélnie kell egy orvossal.

Néhány nap, majd két műtét
- Nyaralásból értünk haza, kipihenve jöttünk meg, mind lelkileg, mind fizikailag remekül éreztem magam a bőrömben, ezért nagyon váratlanul ért, amikor a rendelőben közölték: további vizsgálatokra van szükség, mert a mammográfia gyanús elváltozást jelez. Ultrahang, majd szövettani mintavétel következett, amely nyomán egyértelművé vált a mellrák diagnózisa. Az illetékes doktornő köntörfalazás nélkül közölte, hogy daganatos betegségem van, s rutinszerűen, az együttérzés legkisebb jele nélkül világosított fel arról, melyik osztályt szokták javasolni a betegeknek, ahol elvégeztethetik a szükséges műtétet – emlékezik vissza a rendelőintézetben történtekre a művésznő, akinek abban a pillanatban az adott erőt, hogy nem volt egyedül. Férje várt rá a váróteremben.
- Az első sokk után a kétségbeesést egyre inkább elnyomta a remény: bíztam abban, hogy időben felfedezték a bajt ahhoz, hogy segíteni tudjanak. A leleteimről egy ismerős orvos véleményét is kikértem, s miután ő is megerősített a mihamarabbi műtét szükségességében, nem vacilláltam: felkerestem a sebészeti osztályt, amit azért ajánlottak, mert ott sok hasonló operációt végeznek. Gyakorlatilag a diagnózistól számított egy hét leforgása alatt megtörtént az első, majd egy hónap múlva egy második operáció.
Az újabb kihívást az utókezelések jelentették, hiszen azok mellékhatásairól nemcsak sok rossz tapasztalatuk van a betegeknek, a kemoterápiáról és a sugárkezelésről keringő tévhitek és városi legendák még inkább felerősítik az emberekben a félelmet. Nem volt ez másként Halász Judit esetében sem, ő is tartott az elhúzódó, testet-lelket megviselő terápiától. Végül egy olyan onkológus doktornőhöz kerül, aki csaknem kizárólag emlőrák kezelésével foglalkozott, s nemcsak a terápiák terén volt naprakész, hanem emberségével is sokat adott betegeinek.

Nem kapkodni fűhöz-fához
- Féltem a kemoterápiától, ám sokat jelentett, hogy volt lehetőségem lélekben felkészülni. A doktornő tanácsára előre megvettem egy parókát is, aminek a léte már önmagában biztonságérzetet adott. Az orvosom még a terápia elején elküldött egy dietetikushoz is, aki egy olyan étrendet és életmódbeli változást javasolt, amit tulajdonképpen mindenkinek, az egészségeseknek is követniük kellene. Én addig azt hittem, hogy nagyjában-egészében egészségesen táplálkozom, ám a szakember rávilágított arra, mennyi tartósítószer és romboló kemikália jut be a szervezetünkbe. A tanulság számomra az volt, hogy például a zöldségeket és gyümölcsöket érdemes biopiacon vagy jól ismert, megbízható kistermelőnél megvenni – említi Halász Judit, hogy a gyógyszeres kezelés mellett miként igyekezett a mindennapokban is saját és családja egészségét szolgálni.
A színésznő leszögezi: a legfontosabbnak azt tartja, hogy betegként hinni kell a gyógyulásban, az állapot javulásában, bízni a választott orvosban és gyógymódban.
- A rákbetegeket rengeteg információval árasztják el, a közeli szomszédasszonytól a távoli nagynéniken keresztül a gyógyszerügynökökig mindenkinek van véleménye és tanácsa, gyógymódajánlata. Az ember csak kapkodja a fejét! Mindenki étrendkiegészítőt, vitaminokat, csodakúrákat kínálgat, s ráadásul nincsenek olyan kapaszkodók, amelyek segítenének ebben az egyébként is válságos helyzetben eligazodni. Én azt vallom: egyetlen terápia és egyetlen orvos mellett kell elköteleződni, s vele megbeszélni mindent – persze ehhez az is kell, hogy az orvos ebben partner legyen. A kapkodás viszont biztosan pánikot szül, öngerjesztő folyamatként fokozza a stresszt. Az ember nem hihet egyszerre féltucat dologban!

Gyógyító munka és nevetés
A kemoterápiát a gyógyszer beadását követő néhány napos gyengeséget leszámítva jól viselte Halász Judit szervezete, a soron következő dózisig eltelő három hét elegendő volt a regenerálódásra. Így emlékszik vissza: “az az időszak életem legnehezebb hetei közé tartozott, ám a kezelésekkel együtt járó kellemetlenségekre nem sorscsapásként, hanem a gyógyulás érdekében hozott erőfeszítésként tekintettem. Nagyon sokat jelentett a jókedv: a férjem remek humora volt a legjobb fájdalomcsillapító. Be kell vallanom: talán sosem nevettem akkorákat, mint amekkorákat azokban a napokban, amikor a legrosszabb fizikai állapotban voltam.”
A kezelés nem volt zökkenőmentes, a májfunkció romlása miatt fel kellett függeszteni a gyógyszeradást, s változtatni az alkalmazott készítményen. Ezt követően egy éven át tartott a heti egy infúzióval járó kezelés. Mindeközben a színésznő a lehető legkevesebbet igyekezett otthon maradni: belevetette magát a munkába.
- Az orvosom is azt mondta, hogy dolgozzam amennyit csak bírok, mert az elfoglaltság a legjobb módszer arra, hogy az ember elterelje a negatív gondolatait, s ne süllyedjen letargiába. Nem szabad csak a betegséggel foglalkozni: az aktivitásnak, a családnak, a munkának mindig pozitív a hatása, mert megakadályozza a betegségtudat elhatalmasodását, segít a depresszió elkerülésében. A lehetőségekhez képest meg kell őrizni az irányítást az életünk felett – jelenti ki Halász Judit.
Az aktív onkológiai kezelést követő 5 éven át negyedévente kellett kontrollvizsgálatokra járni. Mivel nem történt kedvezőtlen változás, ma már ritkábban van szükség az ellenőrzésekre. Ugyanakkor, aki egyszer szembesült negatív diagnózissal, az bármennyi idő is teljen el, teljesen nem tudja legyőzni a kontrollvizsgálatok előtti feszültséget, s Démoklész kardjaként ott lebeg a feje felett a rák kiújulásának réme. Másrészt viszont a rendszeres orvosi felügyelet biztonságérzetet is nyújt a mindennapokhoz.

Mindenki felelős a másik egészségért is
A színésznő betegségéről csak családtagjai és közvetlen barátai tudtak, ám egy idő után sorra jelentek meg a cikkek is. Amint mondja, kezdetben azért zárkózott el a nyilvánosságtól, mert egyrészt a betegség egy olyan intim dolog, ami csak a közeli hozzátartozókra tartozik, másrészt pedig nem akarta, hogy a színpadon őt látó közönség egy színdarab vagy koncert alatt alakítása helyett az aktuális állapotáról morfondírozzon. Annak, hogy immár nyíltan beszél a történtekről, az az oka, hogy megtapasztalta, milyen sok erőt adhat, ha a sorstársak megosztják egymással személyes történetüket.
- Tudom, hogy nekem mennyit jelentett, amikor az út elején olyanokkal beszélhettem, akiknek már volt tapasztalatuk a betegségről. Egy újonnan diagnosztizált beteg ezáltal átérezheti, hogy nincs egyedül a bajával. A beszélgetés ugyanakkor a régi betegnek is fontos, hiszen azt élheti meg általa, hogy saját példájával segíthet másoknak, s ebből önmaga is lelkierőt meríthet – vélekedik Halász Judit.
- Talán nekünk, akik átestek a betegségen, jobban elhiszik az egészségesek vagy magukat annak gondolók: nem szabad struccként viselkedni, félelemből kimaradni a szűrésekből vagy odahaza, magukban rágódni valamilyen panasz miatt. El kell menni az orvoshoz, aki egy megnyugtató diagnózissal eloszlathatja a fellegeket vagy gond esetén segíthet, hogy a baj ne váljon nagyobbá. Mindenki felelős azért, ami vele és a családjával történik! Oda kell figyelnünk magunkra és egymásra: a nőgyógyászati vizsgálatokon való részvétel a férfiak felelőssége is. Vagy ahogyan a szülők felelősséget éreznek gyerekeikért, s annak idején beadatták nekik a védőoltásokat, a gyerekeknek is unszolniuk kell szüleiket, hogy szánják rá az időt a szűrésekre, mert ezzel éveket, évtizedeket nyerhetnek maguknak, egymásnak.
Halász Judit a Mosolyrend Lovagjához méltó módon fejezi be a beszélgetést.
- Nem szabad feleslegesen aggodalmaskodni a jövő miatt, minél kevesebb stressz, minél több jókedv! A legrosszabb helyzetben, a legelkeseredettebb állapotban is mindig találhatunk egy gondolatot, egy élményt, egy emléket, ami megér egy mosolyt. S ha sikerült elmosolyodnunk, máris egy fokkal jobb helyzetben vagyunk, mint egy perccel azelőtt.

Forrás: http://rakgyogyitas.hu/halasz-judit-es-a-mellrak-nem-feledett-eletorom/ 

2011. január 2.

2014. január 14., kedd

Újra sport

2013. január 14. hétfő 


Akkora hó esett reggelre, hogy nem tudtam bemenni dolgozni :-) így hát itthon maradtam, és innen dolgoztam. Kicsit aludtam délelőtt, kitakarítottam, tornáztam, főztem és közben csináltam a rendeléseket. Jó volt!!!!! Végre teljesen egyedül!!! Kijött "L" 3 körül, hozott isteni vargabélest :-) összebújtunk. 5-kor elmentem gyalogolni megint!!!!!!!! November óta most voltam először!!!!!!!!!!! Nagyon jól esett, de azért még visszafogottan csináltam. Petra is jött, csak ő tornázott. Én azokat még nem tudom csinálni a bal karommal sajnos, tehát maradt a futópad és a taposógép. Sokkoltam a népet, mert nem vettem se pepit, se kendőt, se semmit…most voltam először nyilvános helyen kopaszon. Először kicsit fura volt, de aztán belejöttem :-) megint átléptem egy határomat. ÉS! Sapkában mentem, és utána még a közértbe is bementem :-) még egy határomat átléptem! A sporttól megint EMBERNEK érzem magam. Menni kell legalább háromszor egy héten!!!!!!!!! Újabb vasalás (ami annyit tesz, hogy kaptam vénásan vasat).

(részlet a naplómból)



2014. január 14. kedd

Hónak se híre, se hamva sajnos. Reggel bementem az irodába megcsináltam a rendeléseket, utána 10-kor kimentem a Syma csarnokba, mert a héten lesz a Műkorcsolya Európa Bajnokság és mi visszük a virágokat. Még ma is minden a feje tetején állt, ott voltam jó sokáig, mert végre jött egy ember, aki megmondta, hogy hogy legyenek a virágok a lihegőben (ahol a versenyzők várják a kűr után a pontszámaikat). Kiderült, hogy még kell virág, meg balkonláda, meg kis kiegészítő a gömbvázákba. Visszafelé beugrottam a Józsiékhoz a cuccokért, onnan iroda, munka és délután újra vissza a csarnokba. Sikerült végre mindent a helyére tenni :-) Hamarosan mutatok fotókat is róla! Holnap indulhat a banzáj :-) Este 9-re haza is estem.
Ahogy olvasom, hogy mi történt velem 1 évvel ezelőtt, fura érzések kavarognak bennem. Újra érzem a tűszúrást, és próbálom megsaccolni, hogy vajon hányszor szúrtak meg az elmúlt 1 évben. Infúzió, vas, vérvétel, antibiotikum, kemó, kontrasztanyag az MRI-nél...és még sorolhatnám. Nagyon sokszor szúrtak és nagyon sokszor kívántam, hogy többet már ne szúrjanak, mert fáj és nem szeretem és nem akarom, hogy mégegyszer belém szúrjanak egy tetves tűt!!! Főleg az utolsó 2 kemónál már alig volt ép vénám a jobb karomban, ezért kézfejbe ment. Hát azt nagyon nem szerettem!!! A vérvételek azóta is nehezen mennek, mert teljesen tönkrement a jobb karomban lévő véna, az operált oldalt meg állítólag 1 évig nem jó szúrni. Talán a műtét előtt már lehet, mert letelt az 1 év. Műtétem időpontja sajnos tolódik. Január 8. volt a tervezett időpont, de most nem tudom, hogy mikor lesz. Ettől persze feszült vagyok. Rossz ez a bizonytalanság. Szerettem volna túlesni rajta a hónap elején. Nem jött össze. Ember tervez, Isten végez. Így van ez. 
Igen, arra is nagyon emlékszem, amikor először vállaltam a kopaszságom nyilvános helyen. Soha nem hordtam kendőt a betegség alatt (csak egyszer-kétszer itthon), mert nagyon rosszul áll. Sapka szóba sem jöhetett sportoláshoz, parókában meg mégsem megyek, mert iszonyú meleg és beleizzad az ember. Tehát maradt, hogy vállalom a kopasz buksim. Éreztem magamon a vizslató tekinteteket. Nem mindenki tudta eldönteni, hogy beteg vagyok-e vagy csak elgurult a gyógyszerem, és azt gondolom, hogy nekem ez jól áll és divatból vágattam 1mm-es hajat. Mert akkor még nem voltam teljesen kopasz (hamarosan az lettem). Így aztán kihúztam magam és úgy viselkedtem, mintha trendi csaj lennék :-) és büszkén viseltem borotvált fejemet és csak gyalogoltam és gyalogoltam és gyalogoltam...és erősnek éreztem magam! Ma is sokszor elgondolkozom azon, hogy honnan volt ennyi erőm és energiám mindezt így végigcsinálni?! 

2014. január 10., péntek

Töltés

2013. január 11. péntek 

Iroda, 3-ra gyógytornára, 4-re töltésre a kórházba. Ahogy fölfekszem az ágyra, zokogok…mint a múltkor…megkérem (megbeszélem vele), hogy töltsük lassabban a mellemet, mint, ahogy az „elő van írva”. Nekem pont elég mindig a fele is, csak ne kelljen még azzal is szenvedni. Elmondom neki újból, hogy nehezített helyzetben vagyok a vállam miatt. Megértő és beleegyezik!!!! Ettől kicsit megnyugszom. A sugár alatt úgyis le kell engedni, de addig föl kell teljesen tölteni, sőt kicsit túl is kell tölteni. Elkérem a pszichiáter csaj számát. Szeretném a jövő héten megkeresni. Nem tudom, igazából miben szeretném pontosan a segítségét kérni, de szeretnék vele beszélgetni. A mostani töltéssel 210 ml van benne. Valamennyire megnyugszom a sírástól és a doki biztató, pozitív szavaitól. 

Megyek a Buksiért a vonathoz, aztán haza. Jó újra látni, pláne úgy, hogy most jól vagyok!!!!! Ebéd után ledőlünk, aztán elmegyünk a 2-es villamossal egy körre vele és a Sárával. Csodaszép a város, főleg, mikor már visszafelé jövünk!!!! Le is szállunk a Lánchídnál és besétálunk a Bazilikához. Beülünk egy hangulatos helyre egy teára és közben kint elkezd hullani óriási pelyhekben a hó!!!! :-) Korán lefekszem, mert nagyon álmos vagyok.

(részlet a naplómból)




2014. január 9., csütörtök

Lábadozás

2013. január 5. szombat 

Jött reggel a Marcsi, hozott mindenféle finomságot, amiből sajnos nem sok mindent tudtam fogyasztani. (vettem be Emetront és kúpot is) Egész nap émelyegtem…ez elképesztően szar érzés, egyszerűen semmihez sincs kedve az embernek, semmit nem kíván, csak feküdni és várni, hogy elmúljon a nap…aludtam napközben valamennyit…Marcsi elment…délután is elég rossz volt…Bea adott vasat infúzióban…aztán végre 8 körül megkönnyebbültem!

2013. január 6. vasárnap 

2 hónapja élek betegségtudattal! Hányás elleni kúppal és 2 Frontinnal egész tűrhetően aludtam. Reggel jött a Petra, filmeztünk, beszélgettünk, egész tűrhetően vagyok. Tea, víz, ropi. 2-kor jött az Ádám, itt volt 4-ig kb. Péter hazahozta a Sárát. Kijött "L"is röviden!!!!! :-) Filmeztünk a Sárával. :-) Ma nem volt émelygés!!!!!! YESS!!!!!
16 éve, hogy meghalt a MAMA…

2013. január 7. hétfő 

Tűrhetően vagyok, de még itthon maradok. Sétáltam röviden, porszívóztam. Voltam a kineziológusnál, jó volt, mint mindig :-) Ma is kaptam vasat.

2013. január 8. kedd 

Mentem ma már dolgozni, elég jól bírtam, de azért elfáradtam rendesen. Ma is kaptam vasat és kaptam vérpótlót (Aranesp). 4 napja nem cigiztem. Nem is kívánom. Sőőőt. Maradjon is így!
Folyamatos szájszárazság, rossz szájíz – ezek vannak. Rossz.
Lelkiállapotom a béka segge alatt tízzel….elegem van mindenből…gyűlölöm az egész világot!!! Kisírtam magam, de talán nem eléggé.


2013. január 9. szerda 

Iroda, átjött "L", kicsit együtt voltunk…de nem voltam jó passzban….. 3-kor találkoztunk a Sárával, elmentünk a Lelloba enni, mert négysajtos gnocchit szeretett volna :-) Haza, leszedtem a karácsonyfát végre. Kicsit jobb kedvem lett délutánra, "L"megvígasztalt.

(részletek a naplómból)

Második kemó

2013. január 4. péntek 

Nem aludtam túl jól. Este 8-kor elájultam a fáradságtól, éjjel 2 óránként fönt voltam, aztán 6-kor meguntam. Bea elrángatott sétálni a tök sötétben :-) ½ 8-ra mentünk a kórházba, ahogy Évike múltkor mondta. Feliratkoztunk szépen a doki listájára, ahol a 21. helyet sikerült lefoglalnunk :-( fölmentünk Évikéhez, aki már tárt karokkal várt. Levette a véremet, amit mi fölvittünk a laborba, mert, hogy ma éppen nem volt erre ember. Mikor visszamentünk a doki várójába, ugyanannyian voltak….vártunk és vártunk és vártunk. 11 óra előtt sikerült bejutnunk hozzá. Bea mindent megbeszélt vele, adhat nekem vasat és vérképzőt. A kemó szempontjából mindenesetre rendben van a vérképem és kaphatom a koktélt. :-) és ez a legfontosabb! Hamar végeztünk, mentünk vissza Évikéhez. Újabb várakozás, mert nem készült még el a koktélom. :-( Na, ami múltkor 10 perc volt, az most 1 órára sikeredett :-( így ¼ 1-kor végre el is kezdtük és 2-kor végeztünk. Nem volt közben semmi gond szerencsére! Haza, pihenés.

Fél 11-ig nem is volt semmi különösebb gond, akkor aztán jött az émelygés.. Megkönnyebbültem és aludtam 5-ig, ezer részletben…

Már csak 4 kezelés!

(részlet a naplómból)


Az újév első napjai

2013. január 1. kedd 
Keveset aludtam, mert sokáig néztem a TV-t. Fura volt ezzel a tüsi hajjal aludni. Újabb dolog, amit meg kell szokni! Egész nap pihiztünk, Bea csinált finom ebédet :-) délután aludtam egy jót :-) Egyszer fázik a fejem, egyszer melege van…a pepit nincs kedvem egész nap hordani. Kipróbáltam a kendőt turbánként, az egész jó, mert nem túl meleg.
Megint eléggé fáj a mellem, de nem feszülősen, hanem máshogy. Nem is tudom jól megfogalmazni. Meg nagyon húzódik a bőr a felkaromon belül és a hónom alatt. Igyekszem csinálni megint rendesen a gyógytornát, mert nagyon elhanyagoltam a kemó után :-(!!!!!! Muszáj valahogy ráállni agyban, hogy abban a 2 hétben, amikor jól vagyok, akkor ki kell használni minden napot és órát a tornára és a gyógyulásra. Azért már egész jól visszajött az érzéketlenség a felkaromban és a hónom alatt is. Előbb, mint ahogy ígérték!!!! Egy jó hír :-)

2013. január 2. szerda 
Nagyon szarul aludtam, alig bírtam reggel fölkelni :-) a mellem, a derekam…. :( sikerült összeszednem magam és mentem dolgozni. Munka az nem sok volt sajnos, annál több reklamáció. Péter odajött egy kv-ra délelőtt, jó volt!!!!!! :-)
Elkezdtem ma este a Béres cseppet (2 x 30 cseppet).
Bea kisminkelt és csinált rólam fotókat. Háááát, nem tudom :-) nekem kicsit erős.
Holnap megyünk síelni Eplénybe a Zsombiékkal!!!!!!!!!


2013. január 3. csütörtök 
8-ra mentünk a Zsombiékhoz és onnan egy kocsival Eplénybe. Hát szuper hely!!!!! Annak ellenére, hogy hóágyúznak csak, tök jó volt a pálya :-) 3 órás jegyet vettünk, ami nekem most pont elég is volt! Nagyon élveztem!!!! Még a nap is kisütött a kedvemért!! :-) Ki is ültem egy nyugágyba egy teára és élveztem a napsütést!!!!! :-) Istenem de jóóóóóó volt!!!!! Elviselném, ha minden kezelés előtt el tudnék menni síelni!!!! :-) Sára is élvezte! 4-re értünk haza, elvittem a barátjához, aztán mentek gyógytornára. "L" már itthon várt! Vett nekem a paróka alá való „sapkát” és abban várt :-) vicces volt és jól esett, hogy próbálja ő is elhumorizálni :-) végre össze tudtunk kicsit bújni!!!!!!! NAGYON JÓ VOLT!!!! :-) Sok erőt ad!!!!!!

(részletek a naplómból)



2014. január 1., szerda

Év végi mérleg

Kedveseim!

Nem nagyon szoktam évi végi mérleget készíteni, de tegnap megtettem. Hogy miért? Mert ez volt életem legszörnyűbb éve, azt hiszem. Korábban azt gondoltam, hogy nem lehet rosszabb annál, mint, hogy eltemettem a szüleimet. Nos, azt hiszem, hogy amikor megérint a halál szele valakit, ahoz nincs fogható.
Bátran kijelenthetem, hogy a 2013-as év volt életem legroszabb éve. 
A mérleg: rosszindulatú daganat a bal mellemben, műtét, mell eltávolítás, 6 kemotárápiás kezelés, 28 sugárkezelés. Fél év kopaszon, tönkrement körmök és vénák. 

DE, élek! 

Igyekszem megszokni és megszeretni az "új" életem és kinézetem. Nem könnyű, de próbálkozom. Gyakran mondják, hogy ne gondoljak most már a betegségre, túl vagyok rajta, jól vagyok.
Tényleg igyekszem, de azért ez nem ilyen egyszerű! Akárhányszor belenézek a tükörbe, a hajam emlékeztet a betegségre. Minden levegővételnél érzem a mellemet, tehát emlékeztet a betegségre, és még sorolhatnám. Tehát óvatosan tegyünk kijelentéseket. Többen úgy gondolják, hogy ha túl van rajta az ember, akkor minden újra olyan, mint régen.
A nagy fenéket!!!
SOHA,
SEMMI
nem lesz már olyan, mint a rák előtt!
Kérdezzetek meg bátran bármennyi gyógyultat. Kétlem, hogy egy is akadna akár, aki ezt másképp érzi és gondolja.
Sajnos!
Az ember végigcsinálja a műtéteket, a kezeléseket, betartja, amit az orvosok előírnak, viseli a szörnyű mellékhatásokat, a borzalmas fájdalmakat, mindent megtesz, mert meg akar gyógyulni, de elfelejteni vagy kitörölni nem lehet. Persze nem is kell, csak jó lenne, ha eljönne a nap, amikor nem jut eszembe legalább 1 napig. Ebben bízom!!!
És közben el kell fogadni, hogy van egy rák előtti és egy rák utáni életed. Nekem a betegség volt a pont az I betűn. Sajnos elég sok veszteség ért az elmúlt 15 évben, mindig újra és újra. Igyekszem úgy fölfogni, hogy ez volt az első 40 év, és most jön a következő 40 év, amiben csak (vagy legalábbis túlnyomórészt) jó dolgok fognak velem történni! Muszáj pozitívan előre nézni, ha nem így tennék, nem tudtam volna végigcsinálni a betegséget sem és az elmúlt éveket sem. 
Szóval tegnap este összebújtunk a csodás lányommal a kanapén, égtek a gyertyák, csodás illata van a Karácsonyfának és ő bealudt. Én meg csak néztem és néztem és néztem, ahogyan néztem, amikor 2-3 éves baba volt. Mint egy kisangyal. Minden alvó baba egy-egy kisangyal. Csodás, ahogy békésen, végtelen nyugalommal, ártatlanul alszanak, mit sem tudva a világ megannyi szörnyű dolgáról. És azt kívánja az ember, hogy soha ne is kelljen megtapasztalniuk semmi rosszat. De felnőnek, és megismerik a nagybetűs Életet az összes jó és rossz dolgával. És ahogy tegnap este néztem az én csodás, 18 éves lányomat, újra olyan volt, mint egy kisangyal. Hosszú percekig néztem és könnyek szöktek a szemembe. Hálát adtam Istennek, amiért túléltem a betegséget és itt lehetek vele, és még nagyon sokáig nézhetem, ahogy alszik mellettem és hallgathatom a nevetését és érezhetem a finom bőrét. 
Fáj, hogy mindezt végig kellett csinálnia velem, mellettem. 
Szép esténk volt, és boldogan léptünk át a 2014-es évbe! :-)

És most lássuk, mi történt 1 évvel ezelőtt.

2012.december 31.


Reggel beszéltem a Buksival, aztán gyorsan kitakarítottam. Tusolásnál ismét jó sok hajam kijött, úgyhogy eldöntöttem, hogy ma lesz a hajvágás. Új év, új séró J
Elvittem a Sárát a barátjához, aztán zokogtam a kocsiban, amíg odaértem a Tik-takhoz, "L"-el találkozni. 
Ülök a kocsiban és azért mégis úgy gondolom, hogy kibaszott igazságtalan az élet!!!! A két másik műtét után talán, tényleg elég lett volna egy szimpla „nátha”!!!! 
Azt hittem, hogy a hajhullásra IS fel vagyok készülve.
Nagy frászt. 
Csak a szám volt nagy megint. Mint mindig! 
Amikor ott áll az ember a zuhanyban és azon gondolkodik, hogy meg merje-e mosni a haját vagy ne – az kemény! 
Oké, megmosom – mondom magamnak – tincsekben marad a kezemben és gyűlik a lefolyónál egyre nagyobb gombóccá….hát ez kemény! 
De túlesek rajta. Jön a szárítás. 
Hamar rájövök, hogy a közben sem túrhatok bele, mert újabb csomók maradnak a kezemben…szépen, lassan, nagyon óvatosan tapogatva, simogatva sikerül megszárítani végre. 
Sára miatt próbálom viccesre venni a figurát, mint mindig (na, jó legtöbbször), sikerül is. Ezen is túl vagyunk. 
Snitt.
Kifelé az Ádámékhoz üvöltetem Pink – So what című remek dalát. Ez kell nekem a túléléshez!!!! 
És egy rémes rózsaszín paróka, amit a Moszkva téren szereztem be az egyik utcai árusnál. Ez volt a legrondább darab. Ez is kell a túléléshez (legalábbis ma)!
Ok. 
Rászánjuk magunkat a nyírásra (addigra már jobban vagyok a sírástól), Zsófi nekiáll és nyírja. Nem is olyan vészes, mint gondoltam…na ja…minden csak viszonyítás kérdése – ugye. Közben, míg még punkos a séró, Ádám csinál képet a kérésemre.
KÉSZ! 
Már csak bele kell nézni a tükörbe…szar…de persze ez is túlélhető…mint minden. 
Pepi föl :-) mintha a saját hajam lenne :-)
Ezen is túl vagyunk!
Hazamentem, földíszítettem a lakást, fölöltöztem csinosan és a csodás rózsaszín parókámban beállítottam a Bullba :-) nagy sikerem volt, mondanom sem kell :-) jó kis túlélő ötlet volt :-) segítettem kicsit díszíteni, aztán mentem a fiatalokért, majd ki Érdre. Jó volt, sokan voltak, jól éreztem magam :-) 9 körül aztán hazajöttünk. Levettem a pepit a Sára előtt, egész jól vette. Persze, el tudom képzelni, mit érez belül!!!!!!!!!!!!!!!!! 
SAJNÁLOM!!!!!!    

(részlet a naplómból)


                                               Hajvágás közben - után és 1 évvel később



                                                  A csodás rózsaszín parókában :-)