2013. január 11. péntek
Iroda, 3-ra gyógytornára, 4-re töltésre a kórházba. Ahogy fölfekszem az ágyra, zokogok…mint
a múltkor…megkérem (megbeszélem vele), hogy töltsük lassabban a mellemet, mint,
ahogy az „elő van írva”. Nekem pont elég mindig a fele is, csak ne kelljen még
azzal is szenvedni. Elmondom neki újból, hogy nehezített helyzetben vagyok a
vállam miatt. Megértő és beleegyezik!!!! Ettől kicsit megnyugszom. A sugár
alatt úgyis le kell engedni, de addig föl kell teljesen tölteni, sőt kicsit túl
is kell tölteni. Elkérem a pszichiáter csaj számát. Szeretném a jövő héten
megkeresni. Nem tudom, igazából miben szeretném pontosan a segítségét kérni, de
szeretnék vele beszélgetni. A mostani töltéssel 210 ml van benne. Valamennyire
megnyugszom a sírástól és a doki biztató, pozitív szavaitól.
Megyek a
Buksiért a vonathoz, aztán haza. Jó újra látni, pláne úgy, hogy most jól
vagyok!!!!! Ebéd után ledőlünk, aztán elmegyünk a 2-es villamossal egy körre
vele és a Sárával. Csodaszép a város, főleg, mikor már visszafelé jövünk!!!! Le
is szállunk a Lánchídnál és besétálunk a Bazilikához. Beülünk egy hangulatos
helyre egy teára és közben kint elkezd hullani óriási pelyhekben a hó!!!! :-) Korán lefekszem, mert nagyon
álmos vagyok.
(részlet a naplómból)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése