Rekonstrukciós műtét

2013. február 5. kedd 

Hajnali 5 óra. Megint korán ébredtem. De ma nem lázadok ellene. Elfogadom! Jó a néma csöndben ülni és hallgatni a gondolataimat. Amik persze össze-vissza cikáznak, ahogy mostanában oly sokszor. Kv-zom, cigizem és fáj a nyelvem nagyon. Tudom, hogy a cigitől csak még rosszabb, mert az még jobban szárítja a nyálkahártyát, mégis szívom. Igazi önpusztítás. Fáj a jobb karomban a véna, - ha lehetséges ilyen fájdalom – amibe a kezelést kapom. Próbálom vigasztalni, simogatni, mint egy totál dilis. Bal karomon a hónom aljánál továbbra is iszonyatosan feszül a bőr, nem akar jobb lenni, pedig a szuper olajos tusfürdővel tusolok és utána csatakosra kenem a szuper testápolóval (Babe termékek, mindenféle tartósítószertől mentesek). Nem adom föl, csak jobb lesz szépen-lassan. Csak ezt a „szépen-lassan” dolgot tanulom nehezen :-( nem az én műfajom. Én a „most, mindent és még egy kicsit többet, de azonnal” elv híve vagyok. Az biztos, hogy az egyik legnagyobb feladatom a betegség kapcsán, türelmet tanulni. Na és persze elfogadást. Olyan könnyűnek tűnnek kimondva, vagy ide leírva, annál nehezebb megvalósítani!!!

Mondtam már, hogy mennyi előnye is van a kemónak?? Sorolom, mennyi pénzt spórolok vele. Hajsampont ugye nem használok, se balzsamot. Fodrász kilőve, vágatnom és festetnem sem kell 5 hetente, ami szintén nem elhanyagolható összeg. Úgyis utáltam ott ülni 2 órát! :-( Borotválkozni már csak nagyon ritkán kell, tehát a borotvák árát, amik ugye nem olcsók. Nőtársaim tudják :-) Áramot is kevesebbet használok, mert nem szárítok minden reggel hajat fél órán keresztül. Néha megmosom a fejem, és picit melengetem a hajszárítóval. Ennyi. Persze ez csak humor, de tények is. Az ezeken megspórolt pénz többszörösét adom ki hiper - szuper tartósítószer mentes készítményekre és bio italokra…. Kész átverés show!  

EMBEREK! Fogalmatok sincs, hogy milyen nagy dolog egészségesnek lenni!!! 

Én most már tudom. Becsüljétek meg ezt a legnagyobb kincset!

  

2013. február 6. szerda  

3 hónapja élek betegségtudattal!

Nem is tudom, mit mondjak a tegnap estéről…pont egyszerre értünk haza "L"-el, csináltunk vacsit, salátát meg a főtt sárgarépát és hármasban megvacsiztunk. Jó volt!!!!!!! :-) utána összebújtunk a kanapén és én szépen-lassan kiborultam…igen, iszonyúan fáj a nyelvem, a jobb alkarom a véna miatt, a bal hónom alja és a nemi szervemen a seb, ami egyre rosszabb, ahelyett, hogy gyógyulna…lévén, hogy CSAK neki tudom ezeket teljes mélységében elmondani, és CSAK az Ő vállán tudom kisírni magam, és kb. 2 hete voltunk így együtt, az azóta felgyülemlett feszültség + a fent felsorolt fájdalmak miatt kiborultam kicsit. Ami szerintem normális is, hiszen valamikor ki kell, hogy jöjjön, csak hát ez így elég rossz, hogy ahelyett, hogy örülni tudnék annak, hogy itt van végre velem és jókedvem lehetne, rajta töltöm ki az összes szomorúságom, bánatom, mérgem….és ezzel meg is alapozom az együttlét hangulatát. A nappalok még csak elmennk, de az estéket napról-napra, hétről-hétre EGYEDÜL kell megélnem, túlélnem. Tök egyedül, mint a kisujjam. És itt most minden kedves családtagomtól, barátomtól, barátnőmtől kérem, hogy NE értse félre ezt a mondatot! Tegnap este döbbentem rá igazán, hogy tényleg mennyire fasza csaj vagyok! Kőkemény! Mert ugyan mindenki és főleg "L" valóban nagyon sokat segít, de napközben valahogy elvegetálok, dolgozom, teszem a dolgom, ügyeket intézek, rötyögök, beszélgetek…stb, de az esték…az esték, amikor ülök a kanapén és kattognak a kerekek a fejemben és itt fáj, és ott fáj, és amott fáj…és gyűröm a tornát, pedig már iszonyúan unom...akkor bizony magányos vagyok. Persze tartom magam a Sára miatt, előtt, nagyon ritkán sírok, és ez gyűlik, gyűlik, gyűlik bennem, aztán robban, amikor "L" védelmező, ölelő karjaiban vagyok!

Nos, kisírtam magam, aztán megnyugodtam kicsit, olvastunk egymás mellett, aztán zenét hallgattunk, összebújtunk, csókolóztunk…finom volt!

Reggel 6-kor ébredtünk, odabújtam hozzá, na az volt a nap fénypontja!!!!!! Azt kívántam, bárcsak így maradhatnánk egész álló nap!!!

De nem lehet, mindenki ment dolgozni. Ömlött az eső szinte egész nap. Munka után bementem a Mezzoba és vacsiztam, amit én nagyon elrontottam, mert rántott húst kértem, krumplival és mire megettem annyira megfájdult a nyelvem, hogy üvölteni tudtam volna…..hülye vagyok. Gondolhattam volna, hogy az nem lesz jó a sebes nyelvemnek. Beültem a kocsiba és hazáig zokogtam. Úristen! Fogalmatok sincs, hogy min megyek keresztül!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 

ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá 

Pedig még én is azt hittem, hogy tudom, hogy min megy keresztül a Papa, vagy a Buksi….akkor. És most szembesülök a ténnyel, hogy halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mit éreztek és miket gondoltak!!!!!!!!!!!! JÉZUSOM!!!! Haragudhatunk-e ezért bárkire is? NEM! Mégis valahogy annyira kiszolgáltatottnak érzem magam, hogy még több együttérzésre vágyom! Igen, ezen az oldalon minden egészen más megvilágításba kerül.     

Gyalogoltam 30 percet, de nem lettem sokkal jobban sajnos. Bea bekente a karom krémmel (Phenylbutazon), hátha jobb lesz. Bekentem a nyelvem azzal a zselés krémmel, amit a Bea hozott (Carbosan), elég szar íze van. Imádkozom, hogy hasson éjszaka!!!!!! Alul pedig csatakosra kenem magam Neogranormonnal. Elegem van, de nagyon!!!!

(részletek a naplómból)

2014.február 6. csütörtök

Bementem munka előtt az Onkológiára és megbeszéltük a rekonstrukciós műtétem időpontját, ami február 19-e lesz!!!! :-) YESSSSSSSSS! Ez a mai nap örömhíre számomra! Végre egyforma lesz a két mellem és lezárhatom ezt a borzalmas fejezetét az életemnek!!! Nyárra pedig már dögös leszek újra :-) Ezerrel nyomom a diétát és a sportot (joggolás, popsitorna, hasizom, hullahopp karika). Megmutatjuk a világnak, hogy mellrák után is van élet, nem is akármilyen és mellrák után is lehet dögös egy 40-es :-)

Testi és lelki helyzetjelentés: lelkileg a toppon vagyok, most, hogy tudom a műtét időpontját és belátható időn belül meglesznek a szép új cicijeim!
Testileg már kevésbé mondható el ugyanez.
Derekam fáj nagyon, bal karomban a nyirokér úgy húzódik megint, mint a műtét után, mintha el akarna szakadni, ha ki akarom nyújtani és zavarnak a hurkák a hasamon és a combomon :-(
Körmeim nagyjából helyrejöttek a lábamon is végre, hajam nő ezerrel, de már nem olyan göndör sajnos, bal hónom alja kevésbé érzéketlen :-)
Mindent összevetve: REMEKÜL vagyok! Élek és nincsen daganatom!!! És csak ez számít! :-)