L-el kávézunk a kertben :-) eggyel jobban vagyok. Sajnos elég hűvös van, de jól esik a levegőn!
Letusolok
egyedül, óvatosan, lassan. Tiszta trikót veszek,
ami fehér és szűkebb is, mint ami eddig volt rajtam, jobban látszik benne, hogy
felemás vagyok. Furcsa a látvány is és az érzés is...
Megérkezik
a Buksi!!!!!!!!!!! Jól esik az ölelése!!!!!!! Csak ül az ágyam mellett és fogja
a kezem, simogat és hallgatunk….nem kellenek szavak…pontosan tudjuk mind a
ketten! Lesétálunk a kertbe, fotókat csinálunk, nevetünk, örülünk egymásnak,
visszajövünk, pihegek…..Zoli átkötözi a sebem, és kiveszi az egyik csövet. Azt mondja, hogy szép. Én
még nem tudok odanézni.
Megjön a Sára a Katival, hoznak finom húslevest,
sajttortát. Pont bekötik az antibiotikumot, le kell feküdnöm. Kicsit kettesben
hagynak a Sárával, beszélgetünk. Olyan jó, hogy itt van!!!!!!!!!!!!!!!! Minden
percet kihasználok!!!!! Csacsog, mesél, nevetgélünk…..megjön a Péter is, leül
mellém, jól esik!!! Lemegyünk a kertbe, fotózkodunk, nevetgélünk, aztán
kettesben maradunk a Buksival. Visszajövünk, ő megeszi az én ebédemet, én meg
perecet, amit hozott :-) igazi müncheni perec :-) Ádám is megjön, kedves, jól esik látni és jó kicsit
így hármasban!! A
megmaradt Halom család.
L is meglátogat, simogat, fogja a kezem, annyira jó, hogy itt van velem!!!
Snitt.
Magamra maradok
a gondolataimmal és a csodás kilátással. Orvosom azt mondta, hogy 2 hét múlva lesz
meg a szövettan, részben az alapján fog eldőlni, hogy mennyi és milyen kezelés...stb vár rám. Most még nem gondolok rá. Most csak a mával és annak a
„megoldandó feladataival” tudok és szeretnék foglalkozni. Gyógyuljon a sebem
szépen, lassan, aztán majd jöhet a többi. Talán azt gondolják a körülöttem
lévők, hogy „menekülök” a rám váró dolgok elől. De nem. Egyszerűen csak nem
bírok ennyi mindennel foglalkozni egyszerre, agyilag sem és lelkileg sem.
(részlet a naplómból)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése