Műtét

2012. november 15. csütörtök

Bea pontban 6-kor érkezik, 7 óra után megrajzolnak, ½ 8-kor már az izotópon várunk a sorunkra. Lefotóznak, vissza a szobába, beadják a bódítót (8 óra), hatni is kezd hamar…már a kocsin fekszem, tolnak, lift, kedves, helyes műtős fiú...Műtőben még megvan pár arc, lámpák...aztán husssssss. Alvás.

12.30  látok valami órát szemben a falon,…nem tudom hol vagyok…de nagyon fázom, reszketek….az a fajta reszketés, remegés, amit nem tud leállítani az ember…nincs itt senki rajtam kívül…túl vagyok rajta? Vagy még csak most lesz? Mi van? Hol vagyok? Takarjon be valaki!!!

Eszter simogat….ébredezem…..rémlik pár arc….kómázom…..

Utólag Eszter elmondása alapján: elkísért a liftig (1/2 9), tovább nem jöhetett és itt várt az osztályon a Péterrel, aki ½ 12 körül jött. Ádám hívta ½ 1-kor, hogy visszaaltattak. 1-kor kitoltak az intenzívről és visszajöttünk a helyemre (Eszter, Péter). Eszter itt ül mellettem, fázom, takargatnak….Péter kint várakozik. Alszom, pihegek…. ½ 2 körül megjön a Sára, aki nagyon zaklatott, Eszter próbálja nyugtatni, Kata is itt van. Állítólag már ittam is és beszéltem is, nem emlékszem rá. Sára bejött, semmire nem emlékszem sajnos…..nagyon meg volt ijedve, Eszter vigasztalta. Sárát elviszi a Péter. Eszter megírta mindenkinek az sms-t, hogy túl vagyok a műtéten. Eszter itt volt Katával este 7-ig, L.(barátom, védelmezőm) is beszalad röviden.Ádám és Toni is itt voltak. Mindenki elvonult, csak az Ádám maradt, ült az ágyam mellett, fogta a kezem. Kár, hogy ezekre a szép pillanatokra sem emlékszem! Sajnálom! De jól esik a tudat.     

(részlet a naplómból)