05.00-kor fölébredtem, egyrészt mert a kórházban kicsit hozzászoktam a hajnali ébresztőhöz, másrészt, mert nagyon korán lefeküdtem tegnap. Nem zavar. Innen a kanapéról látom az összes csodaszép virágomat!!!!!!!! :-)
Délelőtt nagyot
aludtam, aztán végre megtisztálkodtam alaposan a kórházi lét után. Még a hajamat is megmostam ügyesen :-) és még balzsamot is tettem rá (ezek a nagy dolgok emberek)! Óriási rutinnal rendelkezem (sajnos) az egykezes
tisztálkodásban, mint tudjuk. Végül is a vállműtét volt az előszobája a mostani
műtétnek. Így most minden sokkal könnyebben megy!!!! (Azok kedvéért, akik nem tudják: szeptember 10-én megoperálták a bal vállamat és tettek bele 2 szuper titáncsavart. Ennek a rehabilitációja még bőven tart (-ott), amikor jött a rák, szintén a bal oldalon. És én persze bal kezes vagyok. Szóval most egy picit nehezített pályán vagyok, de már egyre ügyesebb a jobb kezemmel).
Meglátogatott a drága "L"-em és kényeztetett kicsit! Ettünk, beszélgettünk, csöndben üldögéltünk a
teraszon a napsütésben. Nagyon fiiinom volt!!! Minden! Egyszerűen jó volt, hogy
a közelemben volt. Nagyon igyekszik úgy szeretni és úgy bánni velem most, ahogy
azt én is szeretném!!!!! Ez nagyon jól esik! Óriási különbség van a között,
hogy valakit szeretünk, és a között, hogy valakit jól/úgy szeretünk, ahogyan
azt ő is szeretné.
Délután a Marcsi jött, beszélgettünk kettesben és hármasban a Sárával. Talán ő az
egyetlen, akinek megnyílik kicsit. Ki is derült, hogy még mindig nem sikerült
kiiktatni a halál gondolatát a kis fejéből. Marcsival lenni jól esett, ő a „természetes gyógymódok”
megtestesítője ebben a történetben mellettem.
Este összebújtunk
a Sárával, beszélgettünk. Óvatosan kell vele, mert érzem,
hogy nem mindig „akar” a betegségről beszélni, nem akarja, hogy ez töltse ki
minden napunk, minden órájának, minden percét. Ahogyan én sem szeretném, de
muszáj beszélnem róla, hogy megnyugtassam. Vagy legalábbis megpróbáljam. Azt is
elmondtam neki, hogy én sem pörgök egész nap ezen (bár ezt többen kétlik
szerintem körülöttem), egyszerűen csinálom a dolgom. Most éppen azt, hogy
gyógyuljon a seb, aztán majd jön a következő lépés (feladat), akkor majd azt
fogom. Nagyon előre gondolkozni, agyalni, esetleg rettegni nem szeretnék, mert
akkor nem a MOST-al foglalkozom (ezt ajánlom minden kedves szerettemnek is!!
Ehhez pedig ajánlom Echart Tolle zseniális könyveit).
(részlet a naplómból)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése