Kontroll és paróka

2012.november 23. péntek


½ 9 Országos Onkológiai Intézet, kontroll. Orvosom átkötöz és közben dicséri a sebemet, hogy milyen szép és mondja, hogy jövő hétfőn elkezdjük feltölteni. Ajajajajajaj….nem korai ez még? - kérdezem magamban. Ő tudja, ő az orvos. Kérdezi, hogy mennyire mozog a karom. Mutatom. Semennyire. Jól leszúr! Igaza van, vállalom is. Azonnal hívja a gyógytornászt és szól, hogy mindjárt érkezem. Irány a 7-es épület. Zsuzsa kedvesen fogad és mutat pár gyakorlatot kezdésnek. Nagyon fáj és feszül a gyakorlatok végzésénél. :-( De csinálni kell. Így jár, aki nem tartja be az utasításokat.

Kilépve a kórház kapuján, hirtelen elhatározástól vezérelve, bemegyek a Paróka boltba, ahol már voltunk érdeklődni a Buksival. Előadom az eladó hölgynek a számára jól ismert „sztorimat”, és mondom, hogy valami rövid hajas parókát szeretnék. Felveszem az elsőt, és hangosan röhögni kezdek. Szörnyűűűűűűűűűűűűű! Nem maga a paróka, hanem én a parókában :-) Keresgél, hoz egy másikat, elrendezgeti a fejemen. Hmmmmm, nem is olyan rossz. Hmmmmm. Sőőőőt! Jóóó! Ez tetszik! :-) Nem is hezitálok tovább, félretetetem hétfőig.

Ezen is túl vagyok!

(részlet a naplómból)