2013. október 22., kedd

Kemoterápia


Most veszek egy nagy levegőt és megosztom veletek azt, amitől a legjobban féltem (vagyis rettegtem).
A kemoterápiát.
6 darabot írtak elő, 3 hetente.
Első kezelés 2012. december 14.
Rettegtem, mert bár elmondták, hogy mi fog történni, mégsem tudtam kitörölni a fejemből azokat a képeket, amiket filmekben láttam. Rosszullét, hányinger, hányás…stb.
Bátyámra esett a választás, hogy ő kísérjen el az elsőre. Fogalmam sem volt, hogy fogom viselni, mit fogok érezni, gondoltam a legjobb lesz, ha olyan ember jön velem, aki közel áll hozzám.
Fölballagtunk tehát a „kemós épületbe”, bejelentkeztünk szépen, helyet foglaltam az egyik kényelmes bőrfotelben (lábtámasszal, fejtámasszal, plazma TV-vel a falon – keleti kényelem) és vártam, hogy megérkezzen a „gyógykoktél”. Évike betette a tűt a kézfejem fölé, mondván, nem a karba adja, hogy ne kelljen merev karral ülni 2-3 órán keresztül. Figyelmes!!!! Elmondta, hogy ad először egy előkészítőt, aztán még 4 másik flakont mindenféle fincsiségekkel, amiből kettő fehér, kettő piros folyadék volt. Minden adag előtt elmondta, hogy melyiknél, mit érezhetek. Szerencsére ezekből semmit nem éreztem. Így telt mind a hat kezelés!
A mellékhatások csak másnap jöttek. Nekem szerencsére nem voltak olyan vészesek, inkább csak depis lettem tőlük, nem volt étvágyam, nem volt kedvem semmihez, csak feküdtem egész nap és bámultam a plafont vagy aludtam. Ahogy haladtunk előre a kezelésekkel, kisebesedett a nyelvem, nem tudtam se inni, se enni, nem éreztem semminek az ízét, tönkrementek a körmeim, a bőröm olyan száraz lett, mint egy rinocérosznak, kihullott a hajam…aztán az utolsó két kezelés után, elszállt a fehérvérsejt számom, belázasodtam, ami azt jelentette, hogy be kellett feküdnöm a kórházba 3-4 napra. Ha nincsen elegendő fehérvérsejted, akkor magyarán nem működik az immunrendszered. Ezt ügyesen pótolják a kórházban pár nap alatt.
A kezelések között kb. 1 hétig voltam „rosszul” és 2 hétig jól. Ezt is megszokja az ember. Megszokja, hogy 3 hetes periódusokra van osztva az élete és próbál abban a 2 hétben CSAK töltődős, jó dolgokat csinálni, amikor jól van. Aztán amikor már csak 1 hét a jó, az már keményebb kicsit. Mire éppen „jól” lettem volna, mehettem a következő kezelésre.
Az utolsó kezelés 2013. április 11. Nem tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem azon a napon. A kedvemért még a nap is kisütött aznap és velem madarat lehetett volna fogatni, annyira boldog voltam!
Hihetetlenül megkönnyebbültem!
VÉGET ért a rettegett fejezet!

9 megjegyzés:

  1. Drága Borikám, nagyon kedves tőled, hogy megosztod az ismerőseiddel ezt a nehéz időszakodat! Köszönöm! Ott fenn a magasban vigyázott rád az akit nagyon szeretünk és hiszünk benne!! Puszillak! Erika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Erika! Köszönöm Neked a kedves szavakat és ne köszönd. Legyen az én betegségem elrettentő példa mindenki számára. Minden erőmmel azon leszek, hogy minél kevesebb nőnek kelljen ezen a borzalmon átmennie! puszi

      Törlés
  2. Felnézek rád! Mikor ezeket leírod, gondolom újra és újra átéled a borzalmakat, de mégis megteszed, hogy segíthess! Fantasztikus vagy!!!! Edit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Edit! Igen, kicsit újra átéltem a borzalmakat, de ezt úgy élem meg, hogy ez is a feldolgozás egyik fontos része. puszi

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  4. Ezek a képek a legrémesebb időszakból valók... Bármit megtettem volna, hogy könnyebbé tegyem..tehetetlen voltam. Annyira fájt így látni Téged...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, de vannak dolgok, amiket sajnos muszáj egyedül végig csinálni és annyi minden másban segítettél, amiért örökké hálás leszek!!! Szeretlek!

      Törlés
  5. Nagyon nehéz így látni, minden elismerésem a TIÉD, hogy ezek után is segíteni próbálsz másoknak. E.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tudom, de azt hiszem, hogy a saját történetemmel segíthetek és büszkén vállalom magamat! Köszönöm!

      Törlés