Összefoglaló az emlőrákról
Sejtek: az élővilág építőkövei
A sejtek az emberi szervezet felépítésének és
működésének alapjául szolgáló legkisebb alegységek. Osztódás által
képesek megújulni és új sejteket létrehozni, ezáltal biztosítják az
életfenntartáshoz nélkülözhetetlen szervezeten belüli növekedési és
javítási folyamatokat.
Normális körülmények között a sejtek osztódása és
szaporodása a szervezet szabályozó mechanizmusai által szorosan
ellenőrzött folyamat. Amikor bizonyos sejtek nem reagálnak a szervezet
sejtosztódást szabályozó szignáljaira, és gátlástalanul tovább
szaporodnak, daganatsejtekről beszélünk. Az emberi szervezet önvédelmi
mechanizmusa – az immunrendszer – általában képes elpusztítani a
daganatsejteket, adott körülmények között azonban néhány ilyen renegát
sejt túléli az ellene irányuló támadásokat és tovább szaporodva
daganatot képeznek, ami tulajdonképpen egy daganatsejtek tömegéből álló
szövetszaporulat.
Alapvetően két fő csoportra oszthatjuk a daganatokat, úgymint benignus – vagyis jóindulatú – és malignus – vagyis rosszindulatú – daganatok. A benignus tumorok kevesebb aggodalomra adnak okot, mivel körülhatároltan megmaradnak a keletkezésük helyén. Ezzel szemben a malignus tumorok szétterjedhetnek – vagyis áttéteket képezhetnek – a szervezetben, miáltal a kezelésük is egyre nehezebbé válik.
Alapvetően két fő csoportra oszthatjuk a daganatokat, úgymint benignus – vagyis jóindulatú – és malignus – vagyis rosszindulatú – daganatok. A benignus tumorok kevesebb aggodalomra adnak okot, mivel körülhatároltan megmaradnak a keletkezésük helyén. Ezzel szemben a malignus tumorok szétterjedhetnek – vagyis áttéteket képezhetnek – a szervezetben, miáltal a kezelésük is egyre nehezebbé válik.
A szervezetre ható különböző káros tényezők
összetett, kaszkádszerű események láncolata során a szervezet genetikai
alapállományában, a génekben létrehozott változások által válhatnak a
daganatképződés okaivá. Ha ezek a változások a sejtosztódás folyamatát
szabályozó génekben lépnek fel, gát nélküli, kontrollálatlan
sejtszaporodáshoz vezetnek.
Az emlőrák a nők leggyakoribb daganatos
megbetegedése. Az évenként felfedezett új esetek száma folyamatosan
emelkedett az elmúlt évszázad második felében.
Becslések szerint élete során tíz nőből egynél nagy valószínűséggel kifejlődik emlődaganat.
A korán – még a daganatos áttétek kialakulása előtt – felfedezett esetek életkilátásai jobbak (több mint 95%-uk a diagnózis felállításától számítva több mint öt évig él).
A diagnosztika és a terápia állandó fejlődése ellenére, az emlőrák ma is a nők 33-55 éves korosztályának vezető haláloka, sőt, életkortól függetlenül is a nők halálozásának második leggyakoribb oka. Európában az összes daganatok okozta haláleset közel 20%-áért az emlőrák felelős.
Becslések szerint élete során tíz nőből egynél nagy valószínűséggel kifejlődik emlődaganat.
A korán – még a daganatos áttétek kialakulása előtt – felfedezett esetek életkilátásai jobbak (több mint 95%-uk a diagnózis felállításától számítva több mint öt évig él).
A diagnosztika és a terápia állandó fejlődése ellenére, az emlőrák ma is a nők 33-55 éves korosztályának vezető haláloka, sőt, életkortól függetlenül is a nők halálozásának második leggyakoribb oka. Európában az összes daganatok okozta haláleset közel 20%-áért az emlőrák felelős.
Rizikó faktoroknak nevezzük azokat a tényezőket, amelyek megléte esetén adott esetben nagyobb valószínűséggel fejlődik ki emlődaganat. Ilyen faktorok lehetnek a következők:
• A családban már előfordult emlőrák
• Magasabb életkor
• A szervezetet érő rákkeltő behatások
• Gyermektelen, illetve még nem szült nők, vagy az első szülés 30 éven felüli életkorban történt
A fentiek mellett fokozhatja az emlőrák rizikóját a
normálisnál hosszabb menstruációs életperiódus (korán kezdődő
menstruációk vagy késői menopauza esetén), valamint néhány kutató
véleménye szerint az elhízás, a magas zsírtartalmú diéta, a túlzott
alkoholfogyasztás és az ösztrogéntartalmú gyógyszerek (hormonpótló
kezelés szerei, fogamzásgátló tabletták) szedése is. Mindamellett a
diagnosztizált emlőrákos nők 80%-ánál az említett rizikófaktorok közül
egy sem mutatható ki.
Az emlők rendszeres és szabályszerű önvizsgálata
kulcsfontosságú az emlődaganatok felismerésében. Amerikában az emlőrákok
90%-ára az érintettek maguk figyelnek fel, leggyakrabban egy kis csomót
tapintva valamelyik emlőben. Az így észlelt csomók többsége (66%)
tapintáskor fájdalmas, ugyanakkor az érintett nők kisebb hányada (11%)
tapasztal spontán fájdalmat.
Egyéb figyelmeztető jelek a következők lehetnek: az emlő váladékozása, az emlő lokális duzzadása (ödéma), az emlőbimbó behúzódása.
Egyéb figyelmeztető jelek a következők lehetnek: az emlő váladékozása, az emlő lokális duzzadása (ödéma), az emlőbimbó behúzódása.
Az emlődaganat gyanújának felmerülésekor orvosi
vizsgálatok szükségesek a tumor jelenlétének igazolására, úgymint
fizikális vizsgálat, vékony tűs aspiráció (tű és fecskendő segítségével
sejtek leszívása a gyanús szövetrészekből), mammográfia (az emlők
röntgenvizsgálat) és biopszia (egy kisebb, ambuláns műtét során a gyanús
csomó eltávolítása). A vékony tűs aspiráció és a biopszia során nyert
szövetminták kórszövettani (patológiai) vizsgálatra kerülnek.
Az emlőrák terápiája többféle kezelési mód önálló
vagy kombinált alkalmazását jelenti. Ilyen kezelési módszerek a
következők lehetnek: kemoterápia (gyógyszeres daganatölő kezelés),
radioterápia (sugárkezelés), műtét (a teljes emlő, vagy csak kisebb
részeinek eltávolítása) és hormonkezelés. Ezen terápiák a daganatos
megbetegedés lehetőség szerinti gyógyítását és/vagy a daganatos áttétek
kialakulásának gátlását és a tünetek megszüntetését célozzák.
Akkor mondjuk egy betegről, hogy reagál, illetve
érzékeny az adott kezelésre, ha utóbbi hatására a daganat mérete
legalább a felére csökken. A terápia sikerét számos tényező
befolyásolhatja, mint például: a daganat típusa, mérete és növekedésének
üteme; a daganatos nyirokcsomók száma; a sejtosztódást befolyásoló
génekben bekövetkezett változások kiterjedtsége; hormonreceptorok
megléte vagy hiánya a daganatban, illetve az úgynevezett epidermális
növekedési faktor receptorok túlzott jelenléte a daganatsejtekben
(utóbbi tényezők a szövettani vizsgálatok során kerülnek
meghatározásra).
A szisztémás, vagyis a szervezet egészét érő kezelési
módszerek – mint a kemoterápia és a sugárkezelés – sokáig a
daganatellenes küzdelem elsődleges fegyverei voltak.
Utóbb az innovatív daganat terápiák új hulláma jelent
meg a klinikai gyakorlatban. Olyan új gyógyszerekről van szó, amelyek
hatása már célzottan a daganatos sejtekre irányul. Ez kifejezetten
előnyös a betegek számára, mivel a szervezet egészét, és így az
egészséges szöveteket nem éri káros hatás, miáltal hiányoznak a
klasszikus daganatterápiák jól ismert mellékhatásai.
Forrás: http://www.rakliga.hu/
Forrás: http://www.rakliga.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése