2014. január 30., csütörtök

Egyik szemem sír, a másik nevet

2013.január 29. kedd

Egész tűrhetően aludtam 2 Frontinnal. Napközben sem volt semmi rosszullét, ittam, ettem is kicsit, szóval minden ok :-) szinte végigaludtam a napot. Bár ilyen lenne az összes kezelésnél!!!!!!! Petra hívott este, sokat beszélgettünk! Ádám hívott többször is!!!! "L" hozott fincsi rakott krumplit, meg kiflit, meg sok-sok paprikát :-) aki az én egyik legjobb barátom mostanában :-) zöldpaprika MINDEN mennyiségben!!!! Toni hívott, próbáltam vigasztalni!!! Ádám hívott!!!! Délután átmentem a Sáráért, aki szintén nagyon kivan. JÓ, hogy végre itthon van velem!!!!!!!  

Egyik szemem sír, a másik nevet.

(részlet a naplómból)

2014.január 29. szerda

Még mindig semmi hír a műtétről sajnos! 
Annyira szerettem voltam az év elején túlesni rajta, mintegy "lezárni" a betegség fejezetet az életemben! Bár, igazán lezárni soha nem fogom, mert mindig ott lesz az agyam egyik leghátsó, legkisebb szegletében, hogy bármikor kiújulhat és minden egyes kontroll egy rémálom és rettegés lesz, amíg csak élek (bármennyire is pozitív vagyok és természetesen nem gondolok erre nap, mint nap). Akivel egyszer megtörténik ez az iszonyat, az soha többé nem lehet teljesen nyugodt. Gyakran próbálom felidézni magamban, hogy hogyan gondolkodtam a betegség előtt, hogy mennyire nem voltam vele tisztában, hogy milyen gondtalan az életem, és milyen jó dolgom van! Nem szeretnék egész hátralévő életemben betegségtudattal élni!!! De ez nagyon nehéz. Hosszú, kitartó munkára lesz szükség. 
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése