2014. február 1., szombat

Méreg, düh, harag, igazságtalanság…pityergés...

2013.január 31. csütörtök

Korán ébredtem, benéztem (virtuálisan) az irodába, aztán a Lilinél (gyógytornász) kezdtem. Szokás szerint nagyon jól esett, amit csinált, még akkor is, ha nem vagyok még teljesen jól. Onnan mentem a kineziológushoz, útközben beugrottam a Tiborhoz röviden. Kineziológus sokat segített ma is, kicsit fölhozott a -10-ről…nagy feladatom, hogy elfogadjam, azt, hogy képességem szerint segítek másoknak, megteszek értük mindent, amit tudok, és többet nem. A baj az velem, hogy én mindig többet és többet és többet szeretnék adni, segíteni….hívjuk ezt bárhogy. És van, hogy az ember nem tud többet segíteni, bármennyire is szeretne!!!  És van, hogy magamat előtérbe kell helyeznem MINDENKIVEL szemben, ha a helyzet úgy kívánja. Márpedig most így kell tennem, bármennyire is nehezemre esik!!! És az is igaz, hogy ha én magammal nem vagyok rendben, akkor másoknak sem tudok segíteni!!!
Azon töprengtem ma, hogy hol van a határ aközött, hogy valaki „egészségesen” gyászol vagy belesüllyed az önsajnálatba és egy idő után (tadattalanul) ezzel akarja magára felhívni mások figyelmét és kivívni az odafigyelésüket, szeretetüket!???

2013. február 1. péntek 

Megint korán ébredtem. Hamar beértem az irodába. Jó volt megint dolgozni, de estére elfáradtam. Sára átjött délután és találkoztunk a Katával, megköszöntötte a Micit. Munka után bementünk a Tiborhoz, kaptunk finom vacsit. Aztán haza végre!
Hívott az Ádám, beszélgettünk, mesélt, ma beszédes kedvében volt :-)
Beszéltem az Eszterrel, aki nagyon rossz állapotban van!!!! Segítenem kell neki valahogy!!!!! (neurológus, kineziológus)
Petra hívott, összeszervezte holnapra hozzájuk az ebédet :-) ez most jól esik, és ezer örömmel megyek hozzájuk, végre látom a lányokat is!!!! Jönnek a Toniék is!!!! :-)  
Zoli mamáját kell holnap mindenképpen fölhívnom, mert nagyon régen beszéltünk!!!! Meg is kell látogatnom valamikor!!!
Gyalogolnom is kell holnap, muszáj végre újra összeszednem magam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Sajnos most nem sikerült nem cigarettáznom, ez megnehezíti a saját dolgom, mert nagyon száraz vagyok kívül-belül és a cigitől még szárazabb a szám!!!!!!!!!!!!!

Mai napi pozitívum: a varróbácsim agyon dicsért, hogy milyen jó a hajam és milyen jól áll és milyen fiatalos…….:-) GREAT!

Mai napi negatívumok: iszonyatosan húzódik a bőröm a hónom alatt, fáj a jobb alkaromban a véna (és húzódik is), ahova a kemót kaptam, iszonyatosan száraz a bőröm, hiába kenem bármivel, semmi nem oltja a folyamatos szomjúságom, kisebesedett a nyelvem és nagyon fáj, egyre kevesebb a hajam és kezd valóban taszító lenni a fejem, zavar a tapintása is, zavar az alvásban is…..és még sorolhatnám a sok, kedves apró kis mellékhatást, amikkel nap, mint nap szembesülnöm kell, akár tetszik, akár nem…és miközben én úgy érzem, hogy napról napra, szépen lassan tönkretesz a kemó, illetve azok mellékhatásai, fogalma sincs senkinek, hogy minden nap, minden reggel mennyi erő kell ahhoz, hogy összevakarjam magam és megpróbáljak úgy kinézni, mintha minden a legnagyobb rendben volna, és jól érezném magam!!!!! 

ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Méreg, düh, harag, igazságtalanság…pityergés...   

(részletek a naplómból)

2 megjegyzés:

  1. Amikor elkezdtem kinezt tanulni (jó sok éve) az egyik Legelső dolog volt amit meg kellett tanulnunk.
    Csak annak lehet ÉS szabad segíteni, aki vagy kéri vagy benne van a dologban.
    ÉS ez nekem is még mindig nehéz.
    Nem kell átkísérni mindenkit a másik oldalra, mert lehet nem is akar átmenni.
    Nehéz ez. Gondolom Te is így vagy ezzel.
    AZ ember sokszor már észre sem veszi, hogy sok ezer dolog között, amit ezért-azért tesz, ő maga szépen lassan elvész!!!
    Vigyázz magadra, fel a fejjel!
    Eddig szuperül csinálod!

    VálaszTörlés
  2. Teljes mértékben igazad van, csak nagyon nehéz tehetetlenül nézni más szenvedését.

    VálaszTörlés