Jó kedvem van,
jól vagyok, kirobbanó formában vagyok!! :-) Reggeli
után kimentünk a bátyámékhoz a frissen sült kuglóffal :-) helyesek voltak, kuglóf, kakaó :-) jókedv, nevetés!!!! Utána elmentem a (Andor)
Tamáshoz beszélgetni. NAGYON jól esett lelkemnek!!!!! Kettesben voltunk, mert a
többiek síelni vannak. Beszélgettünk, nevetgéltünk, lefotózott parókában és
anélkül és csináltunk magunkról kettesben is fotókat. Dicsért, hogy milyen jól
nézek ki!!! :-) Megölelgettük egymást! Ez nekem mindig
olyan kicsit, mintha a Papát ölelném és mintha a Papa ölelne engem….és ez
nagyon, nagyon jó nekem!!!!!! Kaptam tőle 2 fotót, amit akkor csinált, amikor
Karácsonykor ott voltunk náluk :-) és
odaadta az egyik verses gyűjteményét, amit Ő írt! Még soha nem olvastam
egyetlen versét sem. Megtiszteltetésnek veszem, hogy elolvashatom!!!!
Onnan elmentem a
Tiborhoz, ebédeltünk együtt, aztán elindultam a Péterhez, hogy földíszítsem a
lakást holnapra. Közben hívott a Csaba (Lászlófy), hogy nem tudom-e, hogy mi
van a Timuval? Kérdezem, miért mi lenne??? Valami baj van – mondja ő. Máris
hívom a Zsombit, és Ő közli velem, hogy a Timu meghalt tegnap éjjel és Ő
találta meg….forog velem a világ a Margit híd kellős közepén…..lekanyarodok,
félreállok és üvöltök torkom szakadtából….nem tudom, mennyi idő telik
el….üvöltök és kiabálok és zokogok és üvöltök és zokogok és üvöltök… Zokogva lépek be a Péterhez, elmondom mi történt,
zokogva üvöltök tovább, Ő ölel és vigasztal a puszta jelenlétével…., ahogy
eddig már annyiszor tette!
Hazajövök és gyertyát gyújtok. Ülök a néma csöndben
és hallgatom a csöndet, amibe csak a falióra monoton ketyegése zavar bele…és újra
lesúlyt rám az általam sajnos oly jól ismert üresség…lecsap rám, mint a
dögkeselyű. Gondolatok cikáznak megállíthatatlanul a fejemben. Hallom, ahogy Timuval
beszélgetünk az úton Izsákra (Karácsony előtt 2 nappal) mindenről. A
betegségemről, vitorlázásról, az új barátnőjéről, mindenféléről…mennyire
sorsszerű ez az egész megint. Hogy pont most (1 hónappal ezelőtt) voltunk ennyi
időt kettesben, hogy pont idén mentem le életemben először a szülinapi
bulijára…először, ami egyben az utolsó volt neki. Milyen jól éreztük
magunkat!!!!!!! Megint kevesebb lett a világ egy igazi, értékes emberrel!
2013. január 27. vasárnap
Üresség, üresség, üresség….írtam a FB-ra,
hogy akinek van kedve, az jöjjön le este 6-kor és gyújtson egy gyertyát a
Timuért. Nagyon sokan megosztották. Utána kitakarítottam, aztán elmentem futni.
45 perc, 6.5-ön. Erre volt most szükségem!!!! Kigyalogolni magamból a dühöt, a
szomorúságot….Fölvettem a Sáráékat, és mentünk a Péterhez. Szép, lassan megjött
mindenki, sütiztünk, tortáztunk, ajándékoztunk :-) Mici örült mindennek! 5-kor eljöttem és lementem Agárdra a
Csabáékkal. Nagyon sokan voltak…megható, és megrázó volt….
Sára színházban
volt a barátjával, ahonnan a Péter hazahozta, mert nekem már nem volt erőm…
(részletek a naplómból)
sajnos ez így van. Timuról még mind a mai napig nem lehet elhinni, hogy elment.
VálaszTörlésEgyszerűen ez lehetetlen.
A gyerekeknek is borzalmasan hiányzik, még ha nem mondják, akkor is.