Beával
beszélgetünk, vigasztal, erőt ad!!! Megyek dolgozni.
Minden pillanatban a telefonomat lesem, hogy nem írja-e ki az orvosom nevét, hogy végre megtudjam az eredményt.
De semmi.
Ideges vagyok, rossz ez a bizonytalanság. Próbálok dolgozni.
Aztán kimegyek a Pozsonyira és betérek egy könyvesboltba. Úgy érzem vennem kell valami könyvet, ami a betegségemmel kapcsolatos. Nézelődöm, érdeklődöm a boltban, ahol nagyon kedvesek és ajánlanak pár könyvet ebben a témában. Fura érzés. Nem voltam még rákos és nem vettem még ilyen könyveket. Az jár a fejemben, hogy vajon ők mit gondolnak, magamnak veszem vagy talán ismerősnek...Minden esetre végtelenül empatikusak és ez nagyon jól esik most! Aztán találkozom az egyik virágosunkkal (aki egyben nagyon jó barát is) és elmondom
neki, hogy mi van. Szemmel láthatóan nem akarja elhinni, eléggé kiborul. Kedves és vigasztal és megnyugtat, hogy mellettem
állnak! Nagyon jól esik.
A nap folyamán több barátom is fölhív és mind nagyon kedvesek és biztatnak ezerrel. Elképesztően jól esnek most ezek a szavak a lelkemnek. Este mire hazaérek több kedves E-mail is vár, barátoktól, rokonoktól, amiben mind mind biztatás és szeretet áll. Sírva válaszolok mindenkinek szépen, sorban...hihetetlenül jó érzés tudni, hogy ennyien mellettem állnak a bajban!!!Este Bea lep meg egy raklap könyvvel a témában, nagyon jól esik!
Ami a legfontosabb: Sárának picit jobb kedve van!
Orvosom nem hívott.
(Bea - AZ ERŐ! Barátnő, orvos, egy házban lakunk)
(részlet a naplómból)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése