Méretvétel

2012. november 8. csütörtök

15.00 óra Országos Onkológiai Intézet, III.em. Sebészem szobálya.
Sebészem, egy másik szimpatikus orvos és én.
Mai program: eldönteni, hogy mekkora melleket szeretnék (ez akár jó programnak is számíthatna, HA nem azért kéne itt lennem, mert rosszindulatú daganat van a mellemben).
Ülök a vizsgálóágy szélén félmeztelenül, ők ketten pedig behatóan méregetik a melleimet és közben pedig nem győznek szabadkozni ezért. Mondom nekik, hogy semmi probléma, mert az elmúlt két napban már annyiszor volt a figyelem középpontjában nőiségem legfőbb jelképe, hogy szinte kezdek hozzászokni (tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy nagyon szégyenlős vagyok, de ezen most át kell lépni, mint ahogy oly sok határunkon kell átlépnünk még a későbbiek folyamán). Elkezdik tehát méricskélni a melleimet, mindenféle jópofa rajzok kerülnek rájuk, és azon tanakodnak, hogy melyik méret lenne a legmegfelelőbb nekem. Morbid és egyben vicces is, humorizálok, nevetgélünk….méricskélnek…zavarban vagyok, félek, és legszívesebben elfutnék. Felteszik nekem a kérdést, miszerint hány köbcentis mellet szeretnék? Hát ezen tényleg nevetnem kell. Fogalmam sincs - válaszolom, eddig csak kocsiban gondolkoztam köbcentikben és az én drága kis Daewoo Matizom összes 800 köbcentijével teljesen elégedett voltam :-) Nevetnek. 
A másik szakember (a fő méricskélő) az 550-est javasolja (ez 550 köbcentimétert jelent). Előkap valami tablethez hasonló kütyüt és megnézi, van-e raktáron :-) Mintha csak az autószervízben lennék és utána néznének a megfelelő téli guminak :-) És van raktáron! Ez igazán jó hír! :-) De tényleg! A javaslatukra nézünk azért egy 450-eset is, a biztonság kedvéért. Arra az esetre, ha csak kevesebb bőrt tudnának felhasználni az operáció során. Abból is van. Hát ezzel megvolnánk. Huhh.
Sebészem közben elmondja, hogy bár a hónom alatt lévő csomó negatív lett (YESSSS), meg kell várni a corebiopszia (mi lehet az? otthon ki kell este guglizni) eredményét ahhoz, hogy el lehessen dönteni, hogy kezeléssel (kemoterápia) kezdjük-e vagy műtéttel. Nagyjából értem, bár már annyi az infó, hogy nehezen bírom követni. Az elmúlt 3 nap alatt annyi információ ért, hogy képtelenség mindent megjegyezni (de nagyon igyekszem), mert még föl sem fogtam, hogy rákos vagyok. 
Snitt.
Este az ágyban próbálom fölidézni a hallottakat, de már csak egy dolog kattog az agyamban. Rettegek a kemoterápiától!!! Azon imádkozom, hogy a döntés a műtét legyen. Vegyék ki a rohadékot a mellemből, ami egyben azt is jelenti, hogy elveszítem a bal mellemet. Hangosan zokogok...

(részlet a naplómból)