2013. november 17., vasárnap

Buksi

2012. november 17. szombat

L-el kávézunk a kertben :-) eggyel jobban vagyok. Sajnos elég hűvös van, de jól esik a levegőn!

Letusolok egyedül, óvatosan, lassan. Tiszta trikót veszek, ami fehér és szűkebb is, mint ami eddig volt rajtam, jobban látszik benne, hogy felemás vagyok. Furcsa a látvány is és az érzés is...

Megérkezik a Buksi!!!!!!!!!!! Jól esik az ölelése!!!!!!! Csak ül az ágyam mellett és fogja a kezem, simogat és hallgatunk….nem kellenek szavak…pontosan tudjuk mind a ketten! Lesétálunk a kertbe, fotókat csinálunk, nevetünk, örülünk egymásnak, visszajövünk, pihegek…..Zoli átkötözi a sebem, és kiveszi az egyik csövet. Azt mondja, hogy szép. Én még nem tudok odanézni. 
Megjön a Sára a Katival, hoznak finom húslevest, sajttortát. Pont bekötik az antibiotikumot, le kell feküdnöm. Kicsit kettesben hagynak a Sárával, beszélgetünk. Olyan jó, hogy itt van!!!!!!!!!!!!!!!! Minden percet kihasználok!!!!! Csacsog, mesél, nevetgélünk…..megjön a Péter is, leül mellém, jól esik!!! Lemegyünk a kertbe, fotózkodunk, nevetgélünk, aztán kettesben maradunk a Buksival. Visszajövünk, ő megeszi az én ebédemet, én meg perecet, amit hozott :-) igazi müncheni perec :-) Ádám is megjön, kedves, jól esik látni és jó kicsit így hármasban!! A megmaradt Halom család.  
L is meglátogat, simogat, fogja a kezem, annyira jó, hogy itt van velem!!!


Snitt.

Magamra maradok a gondolataimmal és a csodás kilátással. Orvosom azt mondta, hogy 2 hét múlva lesz meg a szövettan, részben az alapján fog eldőlni, hogy mennyi és milyen kezelés...stb vár rám. Most még nem gondolok rá. Most csak a mával és annak a „megoldandó feladataival” tudok és szeretnék foglalkozni. Gyógyuljon a sebem szépen, lassan, aztán majd jöhet a többi. Talán azt gondolják a körülöttem lévők, hogy „menekülök” a rám váró dolgok elől. De nem. Egyszerűen csak nem bírok ennyi mindennel foglalkozni egyszerre, agyilag sem és lelkileg sem. 





(részlet a naplómból)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése